Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Fotógaléria Partnereink RSS
 Jelentkezés rendezvényekre 
  
 Sablonok 
 Eseménynaptár 
 Híreink 
 Felhívások 
 Előadásokról 
 beszámoló 
 Rendezvények 
 Találkozók,
 összejövetelek képei 
 BB21 Közösségi hely 
 Családfa Klub 
 Füredi
    Asztaltársaság 
 Kirándulások 
 Matrikula 
 Szórólap 
 CD Kiadványok 
 Pályázatok 

Az híreinket lásd a

MACSE hivatalos facebook oldalán

MACSE - facebook

KORÁBBI HÍREINKET AZ ALÁBBIAKBAN LEHET MEGTEKINTENI:

2018.08.09. Felvidék visszacsatolása dokumentumok tükrében2018-08-09 20:33:36

Felvidék visszacsatolása dokumentumok tükrében
Egy forráskiadvány ismertetése

A 80. évfordulójához közeledő első bécsi döntés (1938. november 2.), amely a Felvidék egy részének Magyarországhoz történő visszacsatolását eredményezte, a két világháború közötti magyar revíziós politika első sikerét jelentette. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) értelmében Magyarország – egyéb súlyos veszteségek mellett – elveszítette területének kétharmadát, és magyar nemzetiségű lakosságának jelentős hányada is határon túlra került. Mivel az ország egyfelől fontos kulturális, gazdasági és stratégiai központokat veszített el, másfelől ezek a rendelkezések érzelmileg is megviselték a magyar társadalmat és a politikai vezetőket, a Horthy-korszak kormányainak legfontosabb külpolitikai célja a területi revízió volt. A határok kiigazításának gondolata nemcsak a diplomáciai lépésekre volt hatással, de az egész magyar mentalitást, az oktatás- és kultúrpolitikát, valamint az írók, a tudósok és a művészek nagy részét is befolyásolta.

Már az 1920-as évek elején történtek lépések a revízió sikerre vitele érdekében, ám Magyarország nemzetközi helyzetét tekintve ezek hosszú éveken át csak a propaganda, valamint a győztes hatalmak támogatásának keresésére szorítkozhattak, még annak ellenére is, hogy Olaszország – elvi szinten legalábbis – felkarolta a „magyar ügyet”, és Anglia is alapvetően elismerte a Trianonban hozott rendelkezések igazságtalan voltát.

A MTA BTK Történettudományi Intézetének gondozásában, Fedinec Csilla, Sallai Gergely és Szarka László szerkesztésében megjelent terjedelmes forráskiadvány e politika első gyakorlati sikerét, az első bécsi döntést járja körül. Mint minden komoly dokumentumgyűjteményben, e kötetben is hosszabb bevezető tanulmány – Revíziós sikerek és csapdák. Az első bécsi döntés diplomáciatörténeti olvasatai és forrásai – kapott helyet (15–60. oldal), amely részletesen ismerteti a fentebb vázolt szempontokat, és teszi ezt oly módon, hogy a magyar politikát nemzetközi keretbe ágyazva, a közép-európai viszonyrendszer egészéről átfogó képet rajzol. Különösen fontos és újszerű, hogy a történéseket nem csupán Magyarország szemszögéből mutatja be, hanem részletekbe menően kitér az Osztrák–Magyar Monarchia egykori nemzetiségeinek függetlenedési törekvései nyomán alakult államok, azaz Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia politikai céljaira, álláspontjára is. Noha a forrásközlés során a szerkesztők a diplomáciatörténeti dokumentumokból válogattak, a bevezetőben a társadalmi, a művészeti és az irodalmi aspektusokra is kitérnek. A tanulmány emellett összefoglalja az első bécsi döntéssel, valamint a Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatos ismereteket is.

A kiadványban közölt 260 forrást a szerkesztők hat tematikus egységbe csoportosították, amelyek 1938. augusztus 3–1939. június 20-áig tárgyalják az eseményeket. Az első dokumentumok a Szudéta-vidék hovatartozásáról folyó müncheni megbeszélésekbe engednek bepillantást, ami jól bizonyítja azt, hogy a magyar revízió gyakorlati megvalósulása jelentős mértékben függött Németország külpolitikai lépéseitől – sőt, azt sem túlzás állítani, hogy a Felvidék visszacsatolása azért következhetett be, mert a német kormány érdekei – amelynek politikája végül Csehszlovákia (átmeneti) felbomlásához vezetett – úgy kívánták.

A magyar politikai vezetők a Szudéta-vidék Németországhoz történő csatolását jóváhagyó müncheni egyezmény megkötését (1938. szeptember 29.) követően megragadták a kínálkozó alkalmat, és akcióba kezdtek a Csehszlovákiához került magyar terület visszaszerzése érdekében. A német kérdés megvitatásával párhuzamosan a már évek óta autonómiára törekvő, Andrej Hlinka által vezetett Szlovák Néppárt mind erőteljesebben törekedett a független Szlovákia megteremtésére. A kötetben közzétett dokumentumok tanúsága szerint a magyarság úgy ítélte meg, hogy a szlovákokkal vállvetve maga is igényt támaszthat a nemzetiségi-kisebbségi jogok (pl. szabad nyelvhasználat, a nemzeti jelképek használata, elkobozott tulajdonok visszaszerzése) érvényesítésére, és a későbbi, tárgyalásos úton történő megegyezés reményében támogatásáról biztosította a szlovákokat. Ezzel kapcsolatban Jaross Andor, az Egyesült Magyar Párt alelnöke 1938. október 7-én, a Minisztertanács előtt elmondott beszédében így fogalmazott:
Ezer éven át éltünk együtt a szlovák nemzettel, most, amikor a szlovákok új nemzeti jövőnek indulnak, az a meggyőződésünk, hogy jó és becsületes szomszédok leszünk a jövőben.” (216. oldal)

TOVÁBB A TELJES CIKKRE >>

Forrás: Újkor.hu | Felvidék visszacsatolása dokumentumok tükrében – Egy forráskiadvány ismertetése

Beküldő: Kőhegyi Anikó
 
  Többféle hírt szeretnénk
  itt megjelentetni:
  • Az Egyesület életének híreit.
  • A családkutatók munkáját érintő, fontosnak ítélt híreket.
  • A kutatótársaktól kapott híreket.

© MACSE   Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  H-1114 Budapest, Szabolcska Mihály utca 7.    @ 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester