|
A Nógrád vármegyei gyökerekkel is rendelkező Ráday család három képviselője az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt – 18. század eleji ősük, Ráday I. Pál (Rákóczi kancellárja) nyomdokain járva – tevékenyen részt vettek a szabadságért vívott küzdelmekben.
Hármójuk közül a legidősebb és egyben a szabadságharc alatt legjelentősebb szerepet vivő gróf Ráday IV. Gedeon volt, aki 1806. június 23-án Pesten látta meg a napvilágot Ráday III. Pál és Prónay Ágnes gyermekeként. Pozsonyban, majd Pesten tanult, utóbbi helyen 1823-ban végezte el a jogot. A közéleti pályán való jártasságot már igen fiatalon elkezdhette kitanulni; mindössze 19 éves, amikor az 1825. évi országgyűlés főrendiházán távol lévő atyját képviselte. Ezután Pest vármegyében szolgált. Fokozatosan vált a Pest vármegyei ellenzék egyik legtekintélyesebb képviselőjévé, a megyei közgyűléseken elhangzott szónoklataival folytonosan és erélyesen hirdette az alkotmányos szabadságot és nemzeti jogokat a bécsi önkényes rendszabályok ellen. Emiatt több társával együtt a bécsi kormányzat perbe fogta, de a hatalom célját nem tudta elérni, mivel Pest vármegye Rádayt az 1839. évi országgyűlés megyei követévé választotta. Erre válaszul a kormány eltiltotta Gedeont az országgyűlésen való részvételtől, amely az ún. Ráday-ügyet generálta ami hosszú ideig hátráltatta a diéta munkáját. A helyzetet Ráday önkéntes visszalépése oldotta fel. 1844-ben újból követté választották, ekkor már minden akadály nélkül megjelenhetett és a Nemzeti Színház főigazgatójává választották.
1847-ben buzgón támogatta Kossuth követté választását, majd 1848-ban a főrendi tábla szabadelvű ellenzékének sorában találni. 1848. április 20-án Szemere Bertalan belügyminiszter előterjesztésére a királyi helytartó Nógrád vármegye főispánjává nevezte ki. A fegyveres konfliktus kirobbanása következtében Ráday 1848. júliusától a pesti lovas nemzetőrség századosa, majd szeptemberétől őrnagya lesz. Nógrád vármegyében augusztus-szeptember folyamán szervezett egy önkéntes nemzetőrzászlóaljat, később ebből lett a 62. honvéd zászlóalj. 1849 elején Nógrád megyei birtokára vonult vissza, május elején viszont Kossuth megbízza őt a budapesti nemzetőrség újraszervezésével. A szabadságharc bukása után a császári hadbíróság 2 illetve 1 év várfogságra ítélte, Haynau azonban kegyelemben részesített.
Ráday IV. Gedeon és gróf Teleki Borbála fia: IV. Pál 1830. június 27-én született Pécelen. Nincs 18 éves amikor Pesten kitört a forradalom; fiatal kora ellenére azonban már 1847. februárjától a 3. vértes huszárezredben hadfi, majd novembertől a 3. Ferdinánd huszárezred hadnagya. 1848 nyarán a szerb felkelők ellen harcolt. A harcok alatt fokozatosan emelkedett a katonai ranglétrán; október folyamán előbb főhadnagy, majd alszázados a 14. Lehel huszárezrednél, novemberben a 16. Károlyi huszárezrednél századkapitány, majd 1849 májusától őrnagy és osztályparancsnok. A Feldunai hadsereg kötelékében – ahova június közepén osztották be osztályával – ott találjuk a csallóközi harcokban, a komáromi csatákban, a váci ütközetben és a Hernád és Sajó menti összecsapásokban. A szabadságharcot végigküzdve, Világosnál teszi le a fegyvert. 1849 végén Aradon 12 év várfogságra ítélték, 1852-ben kegyelemben részesülve szabadult.
TOVÁBB A TELJES CIKKHEZ >>>
Forrás: Raktárunk mélyéről | A Rádayak és '48 |
