|
"Kövendy Gyula fiatal ludovikás tisztként 1914 decemberében került a frontra. Számos kitüntetést kiérdemelve hadnagyi, majd főhadnagyi rangban, századparancsnoki beosztásban 1918 őszéig részt vett a küzdelemben. A debreceni huszároknál Tisza Istvánnal is szolgált együtt, amit több fotó is megörökített. Kövendy Katalin írása következik nagyapja testvéréről, az alakulatáról és a különleges fotókról.
Kövendi Kövendy Gyula (1892–1979), nagyapám öccse, székely primor származású gazdálkodó család öt gyermeke közül harmadik fiúgyerekként látta meg a napvilágot 1892-ben Székelykövesden. Felmenői közül többen harcoltak az 1848–49-es szabadságharcban."
"Szüleinek Mezőkapuson volt birtoka; az elemi iskola befejezése után, ahogyan bátyjai és öccse – az 1916-ban a Gyimesekben másodéves műegyetemistaként hősi halált halt Kövendy Ferenc zászlós is –, a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult és érettségizett. Szülei még a háború előtt Debrecenbe költöztek. A Ludovika Akadémián abban az évfolyamban végzett, amely a háború kitörése miatt hamarabb fejezte be a tanulmányait, mert rögtön a frontra küldték őket. Ez volt az az évfolyam, amelyet utoljára avattak tisztté színes, szép piros nadrágban, huszármentében. A Ludovika Akadémia legjobb lovasai közé tartozott; Makay István huszárőrnagy lovasoktató a felsőbb évfolyamosok lovaglóóráira hívta Kövendy Gyulát lovaglás és lovas mutatványok bemutatására.
Kövendy Gyula élete vége felé, félig már vakon önéletírást diktált le. Ezt a régi Erika írógéppel írt anyagot én évekkel ezelőtt komputerbe átírtam, szerkesztettem, s egy tanulmányomban, mely Kövendy Gyula háború utáni életszakaszát dolgozta fel, felhasználtam (Kövendy Katalin: Nyírábrány koronázatlan királya – Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján. Valóság, 2011/1.)"...
Tovább a teljes cikkhez >>
Forrás:
Egy Tisza István-fotó kapcsán - Kövendy Gyula, a m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred tisztje a Nagy Háborúban | 
