|
Felbecsülhetetlen sporttörténeti értékű, korábban teljes egészében sohasem közölt fényképsort bocsátott a Nemzeti Sport rendelkezésére a Politikatörténeti Intézet levéltára az első világháború oroszországi hadifogolytáborainak sportéletéről (a fotók Vándor Ferenc hagyatékából kerültek elő).
A témát kutató Kaba Eszter főlevéltáros segítségével és a korabeli sajtóforrásokat, személyes visszatekintéseket felgöngyölítve igyekeztünk a cári birodalom mélyére hurcolt sok százezer magyar hadifogoly sportemlékeit, a szerény eszközkészlettel épített pályák jellemzőit, a zord körülményekhez igazodó versenyek részleteit megismerni. Mivel az eddig méltatlanul homályban hagyott terület különleges történetek ritka bőségével szolgál, úgy határoztunk, két részben számolunk be a kutatás eredményeiről. Jelen cikkben a száz éve lezárult, ám a hazájuktól messzire hurcoltak életét sok esetben még évekig terhelő Nagy Háború oroszországi fogolytáborainak labdarúgására összpontosítunk, a jövő hét szombati Hosszabbítás-mellékletben pedig az egyéb sportágak kerülnek terítékre.
A Politikatörténeti Intézet főlevéltárosa régóta foglalkozik a témával, vizsgálta a bécsi levéltár anyagait (feltárt ismereteit egyebek mellett az általa szerkesztett „Hadszíntér és hátország" honlapon, valamint A Nagy Háború blogon publikálta), szakértő útmutatásai nyomán próbáljuk teljessé tenni a történeti munkák adataiból, újságok hírfoszlányaiból, Oroszországot megjárt foglyok emlékeiből kirajzolódó képet.
Mivel a szibériai táborokról – részben a későbbi Gulag-táborok és a második világháborús olvasmányélmények miatt – a legtöbbeknek előbb ötlik fel a számos kegyetlenség, embertelen szenvedés, mint a békésen focizgató barakklakók idilli szórakozása, fontos tisztázni: bármily lélekromboló és kilátástalan volt is az otthonuktól több ezer kilométerre sodródott hadifoglyok helyzete, az első világháború idején többségüknek viszonylag civilizált bánásmódot biztosítottak az akkortájt még tekintetbe vett, vonatkozó nemzetközi egyezmények.
„A hadifoglyok jogairól szóló 1907-es, Oroszország által is elfogadott hágai konvenciót a világháború kitörése előtt, 1913-ban a magyarok is ratifikálták – világítja meg a hátteret Kaba Eszter. – Alapelv volt, hogy a hadifogollyal úgy kell bánni, mint a saját katonával, vagyis kötelező biztosítani számára az ellátást, az élelmezést, a kapcsolattartást a családdal, sőt ellátmányt is kell neki fizetni. A tiszti és a legénységi foglyokat sokszor már a táborba szállításnál szétválasztották, más megítélés alá kerültek, külön szabályok vonatkoztak rájuk. A tiszteket nem lehetett dolgoztatni, csak a legénységi táborok lakóit vitték gyárakba, üzemekbe, mezőgazdasági munkákra. Ez a magyarázata, hogy sportélet szinte csak a tiszti táborokban alakult ki."
A teljes cikk megtekintése >>
Forrás: Nemzeti Sport Online: Szibéria csillagai – hihetetlen futballtörténetek az I. világháborúból |
