|
Ízelítő a Magyar Nemzeti Levéltárnak a reformáció 500. évfordulója alkalmából megjelenő forráskiadvány-sorozata Hajdú-Bihar megyei kötetéből. A 21 kötetből álló sorozat várhatóan 2017 őszén lát napvilágot.
A reformáció elterjedésében nemcsak a prédikátorok működtek közre, de az iparosok és kereskedők is, akik az akkori társadalom legmozgékonyabb rétegét képezték. Az országszerte szekerező, Méliusz szavával élve „tétova járó” szappanosok is bekapcsolódtak az ige hirdetésébe.
A debreceni szappanos céh levéltári iratai között fellelhető egy 1587-ben keletkezett vitairat 18. századi másolata, mely a búcsújárások és körmenetek ellen szólalt fel. A reformáció általánosságban elvetette e két gyakorlatot, de a 16. században tartott protestáns zsinatok nem hoztak még egyértelmű végzést ellenük, ezért is készülhetett az alább közölt irat. Szerzője Pesti Gáspár lehetett, aki abban az időben Gönczi Kovács György mellett volt prédikátor Debrecenben.
A vitairat nagy része a római katolikus miseáldozat témakörét vizsgálja, és alkalmazza rá a Szentírás szigorú zsinórmértékét. Helyzetképet ad a 16. század második felében meginduló római katolikus restaurációs törekvésekről is, összességében pedig jelentős adatokkal szolgál a debreceni reformátusság 16. századi történetéhez.
Forrás: A Debreceni Szappanos Céh részére 1587-ben írt vitairat a búcsújárások és processziók ellenében (Debrecen, 1587) | 
