Beszámoló

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság „Családok, címerek, történetek” címmel 2019. november 11-én konferenciát tartott, amelyre előadóként és a kerekasztal-beszélgetés részvevőjeként meghívást kapott dr. Lakatos Andor alelnökünk.

A helyszín impozáns, a Magyar Nemzeti Múzeum Díszterme. A rendezvényt Varga Benedek főigazgató üdvözlő szavai nyitották meg, köszöntőt mondott dr. Pandula Attila MHGT elnök, aki egyben az előadások sorát is kezdte. Témája „A nagyszebeni evangélikus dómteplom ferula síremlék-gyűjteménye heraldikai szempontból”. Az ókeresztény templomok előterét idézve, Nagyszebenben ma is ferulának hívják a gótikus templom nyugati homlokzata elé épített előcsarnokot. Az épület többi része a felújítás miatt nem adott alkalmat a síremlékek kutatására, de az ott lévő sírokról készített fotósorozatok alapjául szolgálhattak a heraldikai feltárásnak.
Dr. Körmendi Tamás előadása következett: „A Kanizsaiak címereslevelei”. Az Osl nemzetségből eredeztethető nevezetes középkori Kanizsai család címere is különlegesnek mondható. A nemzetség első heraldikai emléke pecsét formájában maradt fenn. Alapmotívuma a szárnyas sasláb, a későbbiekben különböző változatokban jelenik meg. II. Lajos által Kanizsai Lászlónak adományozott armálisában például kibővült hold és nap ábrázolással. Kanizsai Dorottya címere a Geréb és Perényi családoktól vett elemekkel egészült ki.
Dr. Rácz György „A kos, a szőke nő, az aranyalma és a csillag. A Hunyadiak címeresleveleiről” tartott előadása már a címében is felkeltette a hallgatóság figyelmét. A prezentációt színesítették az MNL kiadásában megjelent „A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489” forráskiadványból vett illusztrációk. A Mátyás király emlékév projektzáró ünnepségén, 2019. március 18-án bemutatott kötetről rövid beszámoló olvasható a MACSE honlapján.

Szünet után családtörténeti előadások hangzottak el. Elsőként dr. Lakatos Andor ismertette prezentációját: „Haynald Lajos (1816-1891) bíboros, kalocsai érsek családja a 19. században”. Az unalmas sablonos megoldásokat kerülve, érdekfeszítően mutatta be a segédlelkésztől az érsekségig ívelő pályát befutott teológiai doktor életútját. A tudományt művelő és segítő, adományozó szerepet felvállaló, diplomáciai tevékenységeket is ellátó főpap életeseményeinek elemzéséből kiderült a családi háttér, különösen az apa szerepének fontossága.
Dr. Jakab Réka „A pápai Neumannok: egy család karriertörténete” címmel tartott előadást. A família történetéből egy zsidó család szinte tipikusnak mondható felívelése tárult elénk, az „üveges zsidó” ősatyától a dualizmus kori, nemességet is szerző nagytőkésig. A bő száz évet magába foglaló kutatás során kibontakozott a kezdet, a sokfelé orientálódó Ábrahám sikerekkel és bukásokkal tarkított kereskedői sorsa. Az első három nemzedék lényegében családi vállalkozása tovább folytatódott a negyedik generációs önálló nagyvállalatig.

A rendezvény második részében a témakörök széles palettáját élvezhették a hallgatók, köztük Ogoljuk-Berzsenyi Anett elmebetegségekről szóló ismertetőjét. A modern genealógiai kutatás korábban nem használt források segítségével behatóbban foglalkozik a családok történetével, amire külföldön már hosszabb ideje láthatunk példát. Ennek egyik különleges, ritkán alkalmazott forrása az egészségügyi dokumentáció.
Az orvostudomány hatékonyan alkalmazza a genealógiát egyes kórok öröklődésének feltárására. Ugyanígy az orvosi eredmények is hasznosíthatók a származástanban. Különleges szerepet kapott az elmebetegségek vizsgálata, ami minden társadalmi csoportot érintett és érint ma is. A királyi illetve arisztokrata családokban előforduló elmezavarok ismertek, más csoportok esetében a téma nagyrészt még feltáratlan. Ugyanakkor jelentős szereppel bír a rokoni kapcsolatok, események megértésében, például a családon belül elkövetett erőszakos bűncselekmények esetében.
Az elmebaj kialakulását tekintve fontos tényező az öröklődés, de egyéb szempontok is hangsúlyosak. Így a környezeti tényezők, egyéb betegségek, alkohol- és drogfüggőség. Nehezíti a kutatást, hogy az elmegyógyászat rövid múltra tekint vissza (gyógyintézetek egészségügyi dokumentációival csak a 19. század második felétől rendelkezünk), valamint hogy a beteg személyek - ha nem is elzártan, de - gyakran elvonultan éltek, ezért a családi iratanyagokban is igen kevés említés esik róluk.

A konferencia harmadik blokkja kerekasztal-beszélgetés volt a családtörténet-kutatásról. Moderátora dr. Török Róbert MHGT titkár, partnerei:

dr. Szilágyi Adrienn - MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport

dr. Kovács Eleonóra - MHGT alelnök, főlevéltáros, az MNL „Hetedíziglen” családtörténet-kutató projektjének vezetője

dr. Lakatos Andor - a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület elnökhelyettese, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár levéltárvezetője

Három fő kérdéscsoport körül alakult a jó hangulatú, informatív, egymás munkája iránti érdeklődéssel kísért beszélgetés. Elsőként minden személy és az általa képviselt intézmény bemutatkozott: Lendület Családtörténeti Kutatócsoport, Hetedíziglen MNL OL projekt és a MACSE. Beszámoltak múltjukról, a jelenben zajló projektjeikről, további lehetőségeikről.
A második rész az együttműködés lehetőségeiről szólt: párbeszéd, kutatási együttműködés, konferencia, adatbázisok, előadások stb. Lényegében egy folyamat megindulásában reménykedhetünk. Eredményeképpen nem csak a kerekasztal részvevői, hanem a hallgatóság is tudomást szerezhetett arról, egy-egy témában kihez érdemes fordulni.
A harmadik fő téma a jelen és jövő kihívásai voltak. Címszavakban a következőkről esett szó: digitális világ, közgyűjtemények jogi helyzete, kutatások hozzáférhetősége, új irányvonalak, adatbázisok, továbbá az amatőr és profi kutatók helyzete, a család fogalmának változásai. Mindezekből kiemelésre érdemes volt az elért eredmények szélesebb körben való hozzáférhetőségének kérdése. E tekintetben a meglévő adatbázisok közül kiemelkedik a MACSE tagsága által létrehozott adatbázis, amely ma már 20 millió nevet tartalmaz. Ide kapcsolódott az egyik hozzászólás: jó lenne, ha az anyakönyvezési helyek listája az interneten könnyen hozzáférhetővé válna, követendő példaként említve a veszprémi és a nyíregyházi levéltárat. A felszólalásban említett kutatási időhatárok kérdésére a részvevők nem tudtak pozitív választ adni, pedig igen fontos területe lenne az összefogásnak, mivel az időtávok növekedésével a fiatal családtörténet-kutatóknak ez már nem ritkán ellehetetlenítő akadályt jelenthet.

Beküldő: Lakatos Andor és Ari Ilona