Az állami anyakönyvekben 1895-től - kevés kivételtől eltekintve - rögzült a nevek írásmódja. Ha egy Sághy-t az első alkalommal, akár csak tévedésből is Sági-nak anyakönyveztek, s ő (gyermek esetén a szülei) ezt nem tartotta lényeges ügynek, s nem kérte annak helyesbítését, akkor ezt követően a leszármazóknál már törvényszerűen beragadt a Sági írásmód, mert a szabályosan eljáró anyakönyvvezető nem tehetett mást.
Manapság is gyakran találkozom olyan személyi igazolványokkal, ahol az abban olvasható, azaz "hivatalosan" használandó, pl. szerződésbe beírandó név más, mint amit az ügyfél tud, de amikor felhívom a figyelmet a névkijavítás lehetőségére (és procedúrájára), az ügyfél legyint, mert nem tartja kardinális kérdésnek. (Pl. a férj neve: Valasek, a felesége viszont: Valásékné. Végülis: néhány ékezet ide vagy oda szerintük nem számít! .. Azt meg sem mertem kérdezni, hogy vajon a gyerekeiket hogy hívják?)
Miért lett volna másként 116 évvel ezelőtt?
Forrás: BalásPista 2010-10-14
|
