A levelezőlistán Karancsiné B. Judit által felvetett téma a politikai rendszerváltozások idején szükségképpen felmerülő dilemmához kapcsolódik.

Nézzünk át röviden ezek közül néhányat:

1. Az 1848/1849-es szabadságharc leverését követő politikai rendszerváltozás egyik következménye az volt, hogy ezt követően hazánk 18 éven át a Habsburg-birodalom egyik tartománya maradt. A birodalmi törvényeket alkalmazták a magánjogi és a gazdasági jogi területeken egyaránt.

Az osztrák hadsereg solferinoi vereségét követő zürichi békeszerződés (1859.XI.10) a Habsburg Birodalmat alaposan meggyengítette, s csak idő kérdése volt, hogy az osztrákok uralma alá tartozó országokban mikor állítják helyre az alkotmányos alapokat. Az 1860. október 20-án kiadott rendelet (Októberi Diploma) az egyes országok számára széles körű autonómiát helyezett kilátásba. Így pl. Magyarországon visszaállította az alkotmányt, a Magyar Kancelláriát és a Helytartótanácsot. Ugyanakkor az egyes országok továbbra is Ausztria integráns részei maradtak. A rendelet a birodalom ügyeit a Birodalmi Tanács (Reichsrat) hatáskörébe utalta, amelyet azonban - mint a nemzeti szuverenitást csorbító intézményt - a magyar és az olasz "tartományi" országgyűlések 1861-ben elutasítottak.
A változást azonban már nem lehetett megállítani. Az Októberi Diploma kibocsátásának napján a császár megbízta gróf Apponyi György országbírót, hogy alakítson egy olyan testületet, amely azt vizsgálná, hogy az 1849-1860 között hazánkban is alkalmazott osztrák törvények miként érvényesülhetnek a jövőben az immár magyar nemzeti jogrend keretei között.
Gróf Apponyi György országbíró elnökletével a hétszemélyes tábla bíráiból és ezeken kívül a bírói és ügyvédi kar tagjaiból összehívott ún. Országbírói értekezlet 1861. elején több hónapig tárgyalta a kérdést. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok elnevezésű javaslatukat 1861. június 22-én a Képviselőház, július 1-jén pedig a Főrendiház is elfogadta, majd a király is helybenhagyta. Ezt követően a Magyar Királyi Kúria (Legfelsőbb Bíróság) 1861. július 23-án tartott teljes ülésén határozatot fogadott el. A testület ebben kijelentette, hogy addig, amíg az alkotmányos törvényhozás másképp nem rendelkezik, mindennemű törvényes eljárásában az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat fogja követni. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok, habár a törvény erejével nem bírtak, mindamellett a jogszolgáltatásban a politikai rendszerváltozás és annak befejezése (1867) után is jogforrásul szolgáltak mindazokban a részekben, amelyekben a törvényhozás utóbb másképpen nem intézkedett.

2. Az 1919. március 21-én bekövetkezett újabb politikai rendszerváltozás kérészéletűnek bizonyult: mindössze 133 napig tartott. Bármennyire is rövid volt ezen időszak, ez alatt is születtek, házasodtak, meghaltak emberek. A politikai rendszer 1919. augusztus 1-jei visszaváltozása a háborús vereség tragikus következményeivel súlyosbítva, totális nemzeti káosz közepette következett be. Az állam életét újjá kellett szervezni. Az újonnan megválasztott Országgyűlés 1920. február 16-án elfogadott első törvényében (1920. évi I. tv) többek között a következőket mondta ki:
"9. § Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is. Az Országos Törvénytárból az oda beiktatott úgynevezett néphatározat és néptörvények töröltetnek. Felhatalmazza azonban a nemzetgyűlés a minisztériumot arra, hogy az úgynevezett népköztársaság szerveinek rendelkezéseit, amennyiben a jogrend és a jogbiztonság érdekében szükséges, az alkotmány keretében saját felelősségére ideiglenesen hatályban tarthassa, vagy helyettük új rendelkezéseket állapíthasson meg. Addig is, amíg a minisztérium ebben a tárgyban intézkedik, az úgynevezett népköztársaság szerveinek rendelkezései ideiglenesen alkalmazásban maradnak, amennyiben tartalmuknál fogva az alkotmánnyal, a fennálló törvényekkel és törvényerejű szokásjoggal nem ellenkeznek, vagy törvényes felhatalmazás körében keletkeztek és még megszüntetve nem lettek. A minisztérium továbbá felhatalmaztatik, hogy a törvényhozás további rendelkezéséig rendelettel megtehesse azokat az intézkedéseket, amelyek az úgynevezett tanácsköztársaság szerveinek rendelkezéseivel létesített állapot megszüntetésére és a jogrend helyreállítására szükségesek."

A törvény tehát viszonylag szabad kezet adott a minisztériumnak, hogy rendelettel szüntethesse meg a 133 nap alatt "az úgynevezett tanácsköztársaság szerveinek rendelkezéseivel létesített állapotot". A törvény feltehetően érinthette a tanácsköztársaság idején az ateista elvek szerint megkötött vagy felbontott házasságok sorsát is.

3. Az 1989-ben kezdődött, s az 1990 őszi helyhatósági választásokkal zárult politikai rendszerváltozás derekán, 1990 tavaszán, a szabadon választott országgyűlés MDF-frakciójának Alkotmányügyi Munkacsoportjában tömörült jogászok egyike felvetette, hogy nem kellene-e felülvizsgálni az 1945-1990 közötti törvények alapján bekövetkezett személyi és anyagi jellegű változásokat. A jogászok azonban villámgyorsan rájöttek, hogy 45 évnyi időszak életbeli változásait (születések, házasságok, válások, öröklések stb.) értelmetlen és lehetetlen lenne egyesével górcső alá venni, ezért az újabb Ideiglenes Törvénykezési Szabályok ötletét percek alatt elvetették. Az akkori felvetések közül minden esetre néhány megfogant, így például azok is, amelyek alapján az Állam által igazságtalanul - az eredeti tervezetben még "jogtalanul" - elvett vagyonokért, valamint egyes személyi meghurcoltatásokért járó kárpótlással kapcsolatos későbbi törvények születtek.

Beküldő: BalásPista