Végül II. József türelmi rendelete (1781) a "keresztényi türelem" jegyében a gyermekek vallása esetén felemás szabályt tartalmazott: ha az apa katolikus, valamennyi gyermek a katolikus vallásban nevelendő, ha csak az anya katolikus, akkor csak a lányok legyenek katolikusok.
Amit a vegyes-házasságbeli gyerekek vallása kapcsán II. József még csak rendeletben írt elő, azt utóda: II. Lipót alatt az országgyűlés törvényben is megerősítette.

Az emberiség történelme során a két nagy intézmény: az állam és az egyház egymást másfél évezreden át kiegészítette, és erősítette egymás funkcióját. A középkori uralkodók és a filozófusok zöme elképzelhetetlennek tartotta nélkülük a társadalom rendezett létezését.
A XIV. századtól kezdődően fokozatosan fejlődött a liberalizmus filozófiai irányzata, amely az egyén szabadságára és döntési felelősségére helyezte a hangsúlyt. A liberalizmus egyre nehezebben tűrte az állami és az egyházi béklyókat, s mindkettő meggyengítésére törekedett. A XVIII. században a liberális filozófusok az egyéni szabadságjogok érvényesülése feltételének látták az állam és az egyház szétválasztását.

A protestáns egyházaknak sokszor támadt konfliktusa a katolikus egyházzal egyrészt a vegyes házasságok érvényessége, másrészt az ezekből származó gyermekek vallása tekintetében. A XIX. századra a káoszt jellemzi, hogy Magyarországon egyidejűleg többféle házassági jog is létezett. Pl. a katolikus kánonjog szerint a férfi 14, a nő pedig 12 éves korától házasodhatott. Az unitárius egyház házassági akadálynak tekintette, ha a férfi a 18., illetve a nő a 14. életévét még nem töltötte be. A katolikus kánonjog szerint a házasság felbonthatatlan, míg pl. a görögkeleti román egyház bontó oknak tekintette a házasságtörést, a házasfél "kiállhatatlan szájbűzét" és az éjszakai ágybavizelést is, az izraeliták pedig azt, ha az egyik fél keresztény hitre tért át.

A XIX. század liberális jogászai e káoszra is hivatkozva nélkülözhetetlennek látták az állam beavatkozását úgy, hogy az államot az egyháztól szétválasztó törvényekkel szabályozzák a családi viszonyokat is. A kiegyezést (1867) követő negyedszázad ezért az egyház és az állam szétválasztására irányuló törvények előkészítésével telt el.

Az 1868. évi LIII. törvénycikk a gyermekek vallása körében - felülbírálva II. József Türelmi rendeletét - kötelezően előírta, hogy vegyes házasságból származó fiú az apja vallását, a lány pedig az anyjáét kövesse.

1894-ben az országgyűlés a családi ügyekkel kapcsolatos egyházi monopóliumot megszüntetve gyökeresen változtatott a családokkal kapcsolatos jogi helyzeten. Az 1894. évi XXXI. törvénycikk bevezette, és egyúttal kötelezővé tette a polgári házasságkötést. Egyházi házasságkötésnél a feleknek igazolniuk kell, hogy a polgári házasságot előzetesen már megkötötték. Ha a lelkész az igazolást nem követelte meg, pénzbüntetéssel sújthatták.

Az 1894. évi XXXII. törvénycikk lehetővé tette, hogy a szülők a "vegyes házasságból" származó összes gyermekük azonos vallásában előre megegyezzenek, s csak megegyezés hiányában kell a fiúgyermeknek az apja, a lánygyermeknek pedig anyja vallását követnie.

Beküldő: BalásPista