Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Fórumok Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Fotógaléria Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Érettségi bizonyítványom mint unikális heraldikai kordokumentum
Jutadombi emlékek
AZ ADAKOZÓ (Összeállította: Szücs János)
Nyolcvannégy év után egymásra találtak a Böröczky testvérek
A „Szkalla-sztori”
Háború ütötte sebek, egy család tragédiája, 1944. május 4.
A hatvani vasútállomás bombázása, 1944. szeptember 20.
Egy könyv kalandos útja
Rövid történet a nagyszüleimről
 
Móra Ferenc latintanára
Menekülés a háború elől
Menekülés 1956. november 18-án.
Fülöp István rejtélyes halála.
A II. Világháború első bombázása ...
Hajóvontató vállalkozó ükpapa
Édes jó gyerekek, drága ...
Baranyai Réder őseim nyomában
Jutadombi emlékek

A hó embermagasság felett van felhányva az udvaron, a levegő nagyon hideg és gyönyörűen süt a nap. Apukámmal és két nővéremmel együtt megyünk szánkózni a Jutadombra. Eleinte a szánkó nemigen csúszik a lejtőn, de később letaposódik a domboldal. Apukám előtt ülök a szánkón, és bár félve, de rajongva is élvezem a sebességet. Hat éves lehettem.

A Török utca, ahol születtem, határos a Jutadombbal. Már nagyobb voltam, amikor nyáron barátnőimmel elmentünk oda játszadozni. A legmeredekebb oldalát választottuk ki, szaladtunk a lejtő felé, ahogy csak bírtunk, és leugrottunk a forró homokba. Belesüppedtünk egészen térdig.

Ezeknek a kirándulásoknak vetett véget a közeledő háború. Tizenkét Bofors ágyút helyeztek el a dombon és fényszórókat a repülők keresésére. Egy magyar tiszt lett elszállásolva nálunk. Esténként elbeszélgetett szüleimmel. Bombázáskor lőtték a repülőket, mi pedig remegtünk a pincében, amely felett csak a terasz volt. Szüleim nem találták elég biztonságosnak. Elmentünk az utca sarkára a szomszéd pincéjébe. Később derült ki, hogy oda, a padok alá a benzinkutas rejtette el a hordóit, és azokon ültünk mi.

1944 őszén közeledett a front. A magyar katona helyett német lett beszállásolva hozzánk. Eriknek hívták. Velünk evett. Sohasem felejtem el dülledt szemeit egy tankharc után.

Elhatározták, hogy Soroksárt kiürítik, el kell költöznünk. Egy fuvarnyi bútort Pestre, a Hajós utcába (nagybátyám lakása) vitt a lovas kocsi. Az úton visszafelé valaki más foglalta le a kocsit. Tragaccsal költöztünk tovább Erzsébetre, a Klapka térre a patika házába. A Török utca hosszan bekeríti a Jutadombot, minden fordulónál az ágyúk alatt mentünk el. A front már Taksony alatt állt. Csengettek, és az ágyúk egyszerre lőttek dél felé a fejünk felett. A zaj fülsüketítő volt. Azóta is potyognak a könnyeim, ha nagy zajba kerülök.

A patikában segítettem kombinált port csomagolni. Ostyadobozba helyeztük: ha felesleg maradt a tetejéből vagy az aljából, akkor azt megehettem. Ekkor kezdődött ugyanis az éhezés. Élelmiszerünk elfogyott. Szilveszterkor az asztalnál ültünk, amikor a szoba sarka mögöttünk belövést kapott, beomlott.
A Klapka téren légvédelmi fényszórók voltak elhelyezve, azokat vették célba.

Ha jól emlékszem, január 5.-én jöttek be az oroszok hozzánk. Kezembe került egy magyar-orosz kisszótár. Tízévesen tanultam a test részeit oroszul. Egy orosz tisztet szállásoltak be hozzánk, nekünk a földön kellett aludnunk. Dicsekedtem az orosz tudásommal, mosolyogva az ölébe ültetett, javítgatta a kiejtésemet, és kaptam tőle egy málnacukrot. Vasárnap mentünk a templomba, hazajövet láttuk, hogy lovas kocsi áll a ház előtt, és egy orosz katona pakolja ki a mi holmijainkat. A szomszéd lány kiugrott az ablakon papucsban a hóba, elszaladt az orosz tisztekhez, és segítséget kért. El is jöttek, és visszakaptuk a holmit.

Valószínűleg a templomban lehettünk akkor is, amikor a magyar vörös karszalagos jött hozzánk, és kereste a nővéremet (19 éves volt) munkaszolgálatra. A család egyik tagja, akivel együtt laktunk, gyorsan összeszedte az összes ágyruhákat, és ledobta a pincébe. Letagadta, hogy a nővérem ott lakik. Aznap nem mertünk ott aludni, féltünk, hogy visszajönnek. Elindultunk a kiürített Soroksár felé. A vasúti síneken közelítettük meg, hogy elkerüljük az embereket. A Török utca hídja fel volt robbantva, úgyszintén kb. tíz ház is az utcában. Alá lettek aknázva, és aki kinyitotta az ajtót az ottmaradt. A mi házunk egyben maradt, de tető nélkül. A falakon jégvirágok voltak. Készülődtünk a lefekvésre a padlón. Egyszer csak megjelent a soroksári szomszédunk egy orosz katonával, aki az alakulatát kereste. Megnyugtatott bennünket, hogy nem kell félnünk tőle. A katona kivette a lövedéket a fegyveréből, és velünk együtt hajtotta álomra a fejét. Reggel mentünk vissza a Klapka térre, a nővérem meg lett mentve. Az oroszok két ágyút helyeztek el az ablakunk előtt, potyogott a vakolat a lakásban, amikor lőttek.

Utolsó generáció vagyok, aki még polgáriba járt. Szerettem a természetrajz órákat. Járkáltam a Jutadombon, nézegettem a növényeket, beleléptem a királydinnyébe. Vittem hazulról egy befőttes üveget, és gyűjtöttem belé a gyíkokat, gyönyörű színük volt. Már majdnem tele lett az üveg, mire az egyik nem akart oda bemászni, visszakanyarodott és megcsípte az ujjamat. Ijedtemben eldobtam az üveget, és a gyíkok szerteszét másztak. Egyet azért hazavittem. A szomszéd fiú felboncolta, én kitömtem, kartonra varrtam és elvittem a természetrajzórára. Barátnőimmel többször jártunk a dombra, ugráltuk át a futóárkokat, bújócskáztunk.

Az 56-os forradalom kezdetén a Bajza utcában voltam, ott dolgoztam, így nem sok ismeretem van a Jutadombon történtekkel kapcsolatban. Később tudtam meg, amikor már Svédországban éltem, hogy a Jutadombot elhordták. Sajnáltam, de talán jó is, mert így nem lehet rajta rakétabázist építeni. Azóta csak a temetőben jártam arrafelé. A Török utca hátsó felét átkeresztelték.

A forradalom 50. évfordulóján én is ott voltam a Hősök terén az új emlékmű avatásánál, és odaálltam egy ifjú portréjához, aki a Jutadombon harcolt.

Angéla Kustvall
Helsingborg 2016-01-19

 

© MACSE   Magyar Családtörténet-kutató Egyesület   H 1111 Budapest, Budafoki út 10/A. II/3/a.    @ 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester