Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Érettségi bizonyítványom mint unikális heraldikai kordokumentum
Jutadombi emlékek
AZ ADAKOZÓ (Összeállította: Szücs János)
Nyolcvannégy év után egymásra találtak a Böröczky testvérek
A „Szkalla-sztori”
Menekülés a háború elől 1. és 2. rész
A hatvani vasútállomás bombázása, 1944. szeptember 20.
Egy könyv kalandos útja
Rövid történet a nagyszüleimről
 
Móra Ferenc latintanára
Háború ütötte sebek, egy család tragédiája, 1944. május 4.
Menekülés 1956. november 18-án.
Fülöp István rejtélyes halála.
II. Világháború első bombázása Magyarországon - 1944 ápr. 3
Hajóvontató vállalkozó ükpapa
Édes jó gyerekek, drága ...
Baranyai Réder őseim nyomában
Menekülés 1956. november 18-án.
A tank nem mozog, a teteje csukott. Tudom, hogy a katonák figyelnek, tegnap négy fiút lőttek itt le.

Menekülök Mária nővéremmel és férjével. Harmadik napja keresztezzük a szántóföldeket, hogy kikerüljük az orosz csapatokat. De most egy hídhoz értünk, amelyet páncélos őriz. Át kell mennünk a Rába hídon, ez az egyetlen a közelünkben.

Először arra gondolunk, hogy átúszunk, de novemberben hideg van és a nővérem nem tud úszni. Töprengünk azon, hogy máshol keresztezzük a folyót, de fáradtak vagyunk, naponta tizenkét órát gyalogoltunk és a határ még messze van.

Elhatározzuk, hogy átmegyünk a hídon. Hogy csináljuk? Látszik rajtunk, hogy városiak vagyunk. A nővéremen egy elég feltűnő bunda van. Ma egy fiú csatlakozott hozzánk, volt határőr, aki Budán a Fő utcai börtönből szabadult néhány hete.

Az árpási Rába híd

Megegyeztünk abban, hogy szerelmespárt játszunk, amíg a hídon átmegyünk. Megfogjuk egymás kezét, nevetgélni kezdünk, egymás szemébe nézünk, azután lóbálni kezdjük összekapcsolt kezeinket és elindulunk a híd felé. A tank mellett el kell mennünk.
Amikor közeledünk felé, kinyílik a teteje. Látok egy fejet és egy gépfegyvert. Majdnem, hogy transzba esem, ez nem félelem. Mintha két személy lennék, az egyik egy szerelmest játszik, a másik, aki hamarosan meghal. Érzem a golyókat a hátamban egész úton, a hídon át. Borzalmas érzés.

Hagytak elmenni!

Ez volt életem leghosszabb hídja……

Angéla Kustvall
Helsingborg 2012-02-23

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum