Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Fórumok Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Fotógaléria Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Érettségi bizonyítványom mint unikális heraldikai kordokumentum
Jutadombi emlékek
AZ ADAKOZÓ (Összeállította: Szücs János)
Nyolcvannégy év után egymásra találtak a Böröczky testvérek
A „Szkalla-sztori”
Háború ütötte sebek, egy család tragédiája, 1944. május 4.
A hatvani vasútállomás bombázása, 1944. szeptember 20.
Egy könyv kalandos útja
Rövid történet a nagyszüleimről
 
Móra Ferenc latintanára
Menekülés a háború elől
Menekülés 1956. november 18-án.
Fülöp István rejtélyes halála.
A II. Világháború első bombázása ...
Hajóvontató vállalkozó ükpapa
Édes jó gyerekek, drága ...
Baranyai Réder őseim nyomában
A II. Világháború első bombázása Magyarországon - 1944. április 3-án.
Állok az üres teremben, magyarruhában. Soroksáron a negyedik elemi vizsgája éppen befejeződött, verset szavaltam, s a tanító néni megkért, hogy várjak és segítsem hazavinni a virágokat, amelyeket kapott.

Egyszer csak elkezdett rezegni az összes ablak, furcsa zörejt hallok. A tanító néni nem jön. Fogok egy krétát és elkezdek rajzolni a táblára. Az idő nagyon hosszúnak tűnik, amíg az ablakok elcsendesednek, megjelenik a tanító néni és hazasegítem a virágait.

Édesanyám keserves arccal vár. Nem értem aggódik, hanem Anna nővéremért. Eleinte nem is értem, hogy miért, de aztán kezdenek terjedni a hírek, hogy a Dunai Repülőgépgyárat bombázták és sokan meghaltak. Akik életben maradtak hozták a hírt a borzalom részleteiről. Édesanyám csak vár, vár, a nővérem nem jön.

Késő délután megjelenik egy kormos alak, tele szilánkokkal. Édesanyám elébe megy abban a tudatban, hogy hírhozó jött. Nem ismerte fel a saját leányát! A volt fehér munkaköpenyében jött haza, még mindig reszketett. Az épület, ahol dolgozott összedőlt, de ö elbújt egy asztal alá és az megvédte. A volt irodában egy bomba nem robbant fel, odament és megsimogatta. Kijövet a gyárból látta, hogy emberi maradványok lógtak a fákon.


Csepeli tragédia április 3-án
Ilyen idegekkel élte tovább a napi kétszeri bombázásokat délelőtt 10-kor és este 10-kor 19 évesen. Mint gyors- és gépíró – aki országos versenyen harmadik díjat nyert - dolgozott, nem tudták nélkülözni, vissza kellett mennie.

Beküldte: Angéla Kustvall
Helsingborg 2012-02-20

 

© MACSE   Magyar Családtörténet-kutató Egyesület   H 1111 Budapest, Budafoki út 10/A. II/3/a.    @ 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester