| Állok az üres teremben, magyarruhában. Soroksáron a negyedik elemi vizsgája éppen befejeződött, verset szavaltam, s a tanító néni megkért, hogy várjak és segítsem hazavinni a virágokat, amelyeket kapott.
Egyszer csak elkezdett rezegni az összes ablak, furcsa zörejt hallok. A tanító néni nem jön. Fogok egy krétát és elkezdek rajzolni a táblára. Az idő nagyon hosszúnak tűnik, amíg az ablakok elcsendesednek, megjelenik a tanító néni és hazasegítem a virágait. |
| Édesanyám keserves arccal vár. Nem értem aggódik, hanem Anna nővéremért. Eleinte nem is értem, hogy miért, de aztán kezdenek terjedni a hírek, hogy a Dunai Repülőgépgyárat bombázták és sokan meghaltak. Akik életben maradtak hozták a hírt a borzalom részleteiről. Édesanyám csak vár, vár, a nővérem nem jön.
Késő délután megjelenik egy kormos alak, tele szilánkokkal. Édesanyám elébe megy abban a tudatban, hogy hírhozó jött. Nem ismerte fel a saját leányát! A volt fehér munkaköpenyében jött haza, még mindig reszketett. Az épület, ahol dolgozott összedőlt, de ö elbújt egy asztal alá és az megvédte. A volt irodában egy bomba nem robbant fel, odament és megsimogatta. Kijövet a gyárból látta, hogy emberi maradványok lógtak a fákon. |
Csepeli tragédia április 3-án |
