Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Agnes Schilling - Menekülés Németországba
Csudnay Emil – egy századfordulós dszentri fiú története
Clama Anna, avagy a hamis keresztlevél
Mohácsy János szőnyi református rektor-főtanító emlékére
A kiskorú Réder Jenő névváltoztatása
Kray Jakab, a késmárki vértanú
Ötven évesen besorozva a „nagy háborúban”
Glück Gyuri szerencsésen hazatért a hadifogságból
A csatkai remete: Domján József
A Keleti Fronton (Kovács János emlékére)
Nem lettem „muss-muss” katona
Mikor született Kossuth Lajos?
Liszt Ferenc furcsa famíliája
dr. Kemény Gyula rehabilitációja
Krucsay János végrendelete
Önéletrajzi változatok a származásra
Szalay József - Csak egy magyar volt
Pálffy Ferdinánd végrendelete
Ekebontó Borbála
A kiskorú Réder Jenő névváltoztatása

Budapesti Közlöny 1906.2. száma Réder Béla nagyapám 1922-ben, 38 évesen vitézzé avatása alkalmával kérte Lévay-ra történő névváltoztatását, amelynek engedélyezésével egyidejűleg két kiskorú (9 és 3 éves) fia névváltoztatását is jóváhagyták. Itt egyértelmű, hogy a szülő kezdeményezte a kiskorúak névváltoztatását.
Ezzel szemben nagyapám öccse, Réder Jenő már 1905-ben, 18 éves kiskorú tanulóként kérte nevének Rédei-re változtatását, ami „belügyministeri rendelettel megengedtetett”, amint azt a „Budapesti Közlöny” 1906. évi 2. számában Budapesti Közlöny 1906.2. száma - Réder Jenőnyilvánosságra hozták. Tehát akkoriban erre kiskorúként, önálló kezdeményezésre, saját jogán is jogosult volt. Vajon van-e ma is joga erre egy kiskorúnak?
A dolog másik vonatkozása mindig izgatott, de eddig elképzelésem sem volt arról, hogy mi késztethette a 18 éves ifjút, egyedüliként a Réder családból, a névváltoztatásra - hiszen eljárását a többi testvér nem követte. Nem volt tudomásom arról, hogy esetleg összeveszett volna a családjával. Tény, hogy a hivatalos közlönyben egyidejűleg kihirdetett számos kiskorú névváltoztató között meglepően sokan (kilencen!) azonos polgári állású pécsi lakosok és főreáliskolai tanulók. Most tehát úgy vélem, hogy közös szándék és esetleg közös elhatározás is vezethette őket. Kérésüket feltehetően egyszerre adhatták be, erre utalnak az engedélyek egymáshoz közeli sorszámai is. Talán valamiféle hazafias felbuzdulás lehetett az ok, de semmiképpen sem a nagyapám esetéhez hasonló kényszer vagy legalábbis erős hivatalos elvárás.

Beküldte: Lévay Béla, 2016.07.10.

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum