Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Fotógaléria Partnereink RSS
Kezdőknek Kutatóhely Segédletek Családkönyv Linkek Családtörténet Kutatói kapcsolat Heraldika
 Magyarország
 Ausztria 
 Csehország 
 Horvátország
 Örményország
 Románia 
 Szerbia 
 Szlovákia 
 Ukrajna 
 ÖRMÉNYORSZÁG     KÁRPÁT-MEDENCÉBEN   CSALÁDKUTATÁS 
ÖRMÉNYEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

Már a Kézai és Thuróczi krónikák is megemlítik, hogy a honfoglaló magyarokkal örmények is jöttek a Kárpát-medencébe. II.Endre keresztes hadjárata (1217-1218) során járt Örményországban és elképzelhető, hogy vele is tartottak örmények, akik Esztergomban letelepedve csatlakozhattak a már itt lévő örményekhez.
Vámmentes kereskedelmi jogukat IV.Béla 1243-ben erősítette meg.
Maguk az örmények a betelepedés évének 1672-t tartják, mert ekkor kaptak Apafi Mihálytól letelepedési engedélyt és kiváltságokat.
Nagyobb arányú betelepedésük oka Moldvából a megtorlástól való félelem volt. 1671-ben ugyanis részt vettek Gheorge Duca fejdelem elleni felkelésben. A menekülő, mintegy hatszáz család, a határ melletti örmények lakta kereskedelmi útvonalon lévő városokba telepedtek le. (Csikszépvíz, Pete, Gyergyószentmiklós, Marosfelfalu, Görgényszentimre, Káta, Ebesfalva). Besztercéről – a szász iparosok féltékenysége miatt - Szamosújvárra kellett költözniük.
A települések sajátos örmény jellegüket a trianoni diktátum érvénybe lépéséig megőrizték. Lakóik számára az önszerveződés fontos eleme volt az egyház. Vallási vezetőjük, Oxendius Verzirescu örmény püspök vezetése alatt 1710-ben egyesültek a katolikus egyházzal, de megtartották keleti örmény rítusukat.
A későbbiekben saját püspök hiányában vezetőjük a mindenkori erdélyi (gyulafehérvári) püspök lett apostoli kormányzó minőségben. A 19. század közepén végbement nyelvcsere következtében áttértek a magyar nyelv használatára, az örmény csupán a liturgia nyelveként élt tovább.

Csekély létszámuk ellenére a kereskedelem (marhakereskedőktől a ládás kereskedőkig) és az ipar a kezükbe került. Foglalkozásukat tekintve iparosok, szűcsök, tímárok és kereskedők voltak. Majdnem minden városban volt boltjuk és vásárok idején sátorállítási joguk. A hagyományosan ismert örmény foglalkozási ágak: marhakereskedelem, kézműves ipar.
http://www.magyarormeny.hu/index.php?apps=page&p=1
A török kiűzése után az üres alföldi pusztákat kibérelték és a Moldvában vásárolt olcsóbb marhacsordákat azokon legeltetve és így feljavítva lábon hajtották Pestig, Bécsig, Varsóig, stb.
Meggazdagodva divatos, emeletes házakat emeltek.

AZ ASSZIMILÁCIÓ KEZDETE (18-19.sz,)

Nemességszerzők:
1680-ban Pattantyus-Ábrahám Jakab (a legrégibb örmény nemes) aki Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől kapta a nemességet
Nemesi címert szereztek maguknak:
1712-ben, Lászlóffi Izsák
1725-ben Dániel Tódor
1737-ben Placsintár Lukács
A tömeges nemességszerzés azonban Mária-Terézia korára esik, az örökösödési és hétéves háborúk idején kiürült kincstár feltöltésére örmények is vásárolhattak nemességet.
1760-1840 között nemesi czímerrel tüntette ki azokat a polgári családokat, melyek a háború költségeinek fedezéséhez bizonyos összeggel hozzájárultak. Mária Terézia idején 84 örmény család vásárolt kutyabőrt. Mindnyájan az egyszerű armalista nemesség számát növelték
1750-ben megnemesített erzsébetfalvi Zachariás család volt az első és jó ideig egyetlen donationalis nemes.
Az 1780-as királyi rendelet azonban eo ipso magyar nemeseknek nyilvánította azokat, a kik a bánság területén nemesi birtokokat foglaltak le, s a Gyertyánffy, Capdebo, Hollósi családok ily úton lettek nemesekké.
1848. január 10-én történt, a rendi alkotmány alatt az utolsó nemesítés de Jakabb Bogdán a valóságban soha sem kapta meg a címeres levelet.
Ezután hosszú ideig szünetelt a nemesség adományozása;
1876-ban Issekutz Adeodat
1879-ben Korbuly és Gajzágó családok kapták meg a nemességet

A 19. század közepére mintegy 12-15 ezerre tehetjük az örmény identitással (anyanyelv, vallás, származás) rendelkezők számát.
Az örmény közösség és egyes magyarul érző tagjai jelentős szerepet játszottak Magyarország történetében.

Az 1848-as szabadságharcban hetvennél több örmény származású tiszt és kétszáz fő közkatona vett részt a magyarok oldalán. Az aradi vértanúk között is voltak közülük (Kiss Ernő és Lázár Vilmos) és a megtorlás is a magyarokhoz hasonlóan érintette őket
A század végére egyre nőtt az örmény parlamenti képviselők és politikusok száma.
Az 1915-1917 évi törökországi örmény genocidiumot követően mintegy 70 keleti örmény menekültnek adott hazánk menedéket.

A SORSFORDÍTÓ 20.század

A trianoni békeszerződés az örményeket drasztikusan érintette.
A földtulajdonosok birtokai a Romániához és Jugoszláviához csatolt területeken feküdtek, sokuk állása a fővárosban volt.
Egyes határon túli családok a magyar államigazgatás megszűnése miatt munka nélkül maradtak. Ezek a családok nagyobbrészt Budapestre költöztek.
Az Erdélyben maradóktól az 1921 évi birtokreform alkalmával vették el földjeiket. A városszerkezet átalakításával – a románok betelepítésével – településeik elvesztették örmény jellegüket.
A két világháború között Budapest vált a magyarországi örmények fő gyűjtőhelyévé.
Foglalkozásukat tekintve sok volt köztük a jogász, mérnök, orvos, tisztviselő, kiskereskedő, iparos pl. szőnyegkészítő.
Jelentős örmény kolónia volt a történelmi Magyarországon Újvidéken is.
A századfordulóra – külön származásuk tudatának megtartásával – elhagyták nyelvüket. A beköltözéskor fennállott egyházi különállásuk a római katolikusokkal történt unió folytán még a 18. sz. elején megszűnt.

NAPJAINKBAN

Magyarországi örmények (Wikipédia)
ÖRMÉNY KATOLIKUSOK MAGYARORSZÁGON

Az 1990. évi népszámlálás során 37 fő vallotta magát örmény anyanyelvűnek 1995-ben létrejött Országos Örmény Önkormányzat 10 ezer főre becsülte az örmény származásúak számát.
Az elmúlt rendszer következtében Közép-kelet Európában az örmény vallási identitástudat máig nem tért igazán magához. Az idősebb generáció kihalt, az egy kettős rítusú pap kilépett a rendből, így a Kárpát medencében ma már nem működik örmény szertartású katolikus lelkipásztor.
Hires emberek


© MACSE   Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  H-1114 Budapest, Szabolcska Mihály utca 7.    macse.koordinator@gmail.com 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester