Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Képek, videók Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Egy kutatás örömei!
Rögös, de izgalmas és ...
Kettős nevek
Szavazás Kutatóhelyre...
Nyúl Ágoston hősi halála
Bocskai hadi népe
Aranylakodalom anyakönyvi bejegyzése 1747-ből
Kétszeres anyakönyvezések
Egy érdekes anyakönyvi pótbejegyzés
Felekezetek a „mormon akció” idején
Családfa-kutatási tapasztalataim
Elek nyomában… Internetes nyomozás egy 140 éve eltűnt családtag után
Anyakönyvi érdekességek
Ösküi gyökereim
Névváltozás - kérés nélkül
Családfa-kutatási tapasztalataim

Lassacskán befejezem azon Tata környéki falu anyakönyveinek feldolgozását, ahová 1 éves koromban a szüleimmel csöppentem, és ahol 28 éves koromig éltem. Itt jártam iskolába, itt ismertem meg a férjemet, a családját és itt tettem szert számos jó barátra. Zömében német eredetű (sváb) családok lakta falu volt - ma már nem az.

Mindig is izgatta a fantáziámat, hogy miként lehetnek sváb családok azok, amelyek ma a Varga, Fábián, Goór, Gútai, Rácz, Kukucska stb. – németesnek egyáltalán nem hangzó - nevet viselik.

Az anyakönyvi adatok feldolgozása során ismereteim e téren is bővültek.

1746-ban Eszterházy gróf, Tata és környékének birtokosa, katolikus családokat toborzott a faluba, miközben azokat a református családokat, amelyek nem írták alá az általa diktált szerződési feltételeket más környező falvakba telepítette. Azok a református családok, amelyek a gróf szerződéses feltételeit elfogadták, a faluban maradhattak.

Az új telepesek zömében Moson megyéből és különféle német tartományokból érkeztek, de jöttek katolikus családok Magyarország más falvaiból is.

Ezt követően együtt éltek a faluban a magyar (katolikus, református) és német eredetű (katolikus) családok. A lakosok többsége azonban továbbra is német eredetű volt.

Az anyakönyvek adataiból megismerhető, jól követhető kapcsolati rendszerük.

Kezdetben a két etnikai csoport a saját körein belül házasodott, de ahogy szép lassan elfogytak a szóba jöhető magyar falubeli lányok, fiúk, egyre gyakrabban a szomszéd falvakból hoztak maguknak asszonyt, vagy férjet. A reformátusok a református falvakból, a katolikusok pedig azon református falvakból, amelyekben a katolikusok voltak kisebbségben, s amelyekben szintén kevés volt a szóba jöhető házastárs.

A sokféle tartományból érkezett német eredetű családok kezdetben egymással ismerkedtek, házasodtak, de már 1792-ben volt példa vegyes házasságra is, amikor egy református magyar fiú feleségül vett egy német származású katolikus lányt.

A katolikus, de eltérő származású (magyar és sváb) fiatalok is ez idő tájt kezdtek egymással házasságra lépni. Az „importált” fiúk (Varga, Gútai, stb.) családjainak gyermekei az 1800-as években már viszonylag gyakran kötöttek vegyes házasságokat, és ezzel egyidejűleg felvették a többségi sváb családok szokásait, nyelvhasználatát.

Ilyen ismérvek alapján, - no meg a tőlük eltulajdonítható anyagi javak nagyságát mérlegelve - minősítették őket is sváboknak, és telepítették ki leszármazottaikat 1947-ben Németországba, vagy – ami nem sokkal volt jobb - fosztották meg őket minden vagyonuktól.

Ma a faluban alig-alig ismerik a múltat. Azok, akik maradhattak, csak a családon belül adták tovább gyermekeiknek a hagyományokat: a kitelepítéssel sikerült megfélemlíteni őket.

Magam sok ilyen ismerettel gazdagodtam a családfakutatás során.

Az alábbiakban egy példa, képekkel illusztrálva:


1807-ben kelt bejegyzés az anyakönyvben: az újszülött Rácz József, Rácz Ferenc református és Golda Tekla (Dorothea) katolikus szülők gyermeke

 


Neuberger Mihály síremléke a környei temetőben,
akinek felesége a fenti házaspár dédunokája, Rácz Erzsébet volt

 


Az ő Mihály nevű, kitelepített unokájuk Németországban kiadott gyászjelentése 1980-ban

 

És még néhány kép a családi albumból:


Esküvői kép 1939-ből
(A képen látható házaspárt is kitelepítették 1947-ben, pedig a férj vezetékneve Erdei volt.
Édesapja vitézi címe miatt magyarosították a nevet Erl-ről Erdeire. Legidősebb fiúként ő volt a vitézi cím várományosa.)

 


Az első, Németországban elhunyt kitelepített, Hartmann Ferenc sírja (megjelölve rajta a származási helye).
(Ő a fenti képen látható menyasszony édesapja, aki már a kitelepítés első évében elhunyt. Belehalt mindazon megpróbáltatásba, ami őt és családját érte a kitelepítés során és azt követően Németországban.)

 


Emlékmű Környén az 1947. augusztus 27.-i kitelepítés 60. évfordulójának emlékére

 

Beküldte: Adorján Éva, 2014-01-27

 

© MACSE   Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1114 Budapest, Bartók Béla út 21.     macse.koordinator@gmail.com 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester