Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 Jelentkezés rendezvényekre 
  
 Sablonok 
 Eseménynaptár 
 Híreink 
 Felhívások 
 Előadásokról 
 beszámoló 
 Rendezvények 
 Találkozók,
 összejövetelek képei 
 Kirándulások 
 Kiadványok 
 Matrikula 
2013.07.26 - 2013.07.30. Arany Prága és a Moldva menti kastélyok2013-09-06

AZ ÉLET ÉTTERME - Nyolc keréken, mégis négykézláb Bohémiában

A galádul kölcsönvett cím (melyet használat után visszaadunk tulajdonosának) Popper Pétert idézi, aki az ételek és motivációk között keres filozófiai kapcsolatot - és talál. Továbbá felfedezi, hogy nincs olyan inga, mely csak egyik irányba lendül ki. Így jártunk mi is.

Prága környéki csillagtúránkon a városi séták mellett a Prágához közeli kastélyokat igyekeztünk felfedezni, és betartani a régi receptet: végy minden kastély mellé egy cseh sörözőt, egy tál knédlit és közben nézd meg Prágát délben, hajnalban, este. Mindezt gondosan és pontosan váltogatva. Tehát végigettük a Moldva völgyét. A sörről nem is beszélve… Ezért, ha a cím alapján az élet értelmére asszociálsz, talán nem véletlen.

PÉNTEK
Indulás: Budapest, egy 6 személyes SEAT-tal és egy 7 személyes mikrobusszal. Két önfeláldozó társunk vállalta fuvarozásunkat.
Az indulás mindjárt problémába ütközött, lelkes vezetőnk nem sokkal éjfél után, éjjel fél hatkor kívánt indulni; erről - némi ráhatással - gyorsan lebeszéltük. Ám kiderült, igaza volt, mint később annyiszor. Délben majd a cseh-szlovák határon ebédelünk – volt az elképzelés.
Aztán első megállásunk mindjárt a második volt, mert az elsőnek tervezett valticei kastélyt egyszerűen kihagytuk, csak világörökségek listájára emelt lednicei testvérkastélyban, a Liechtensteinek székhelyén múlattuk időnket, a londoni télikert mintájára létesített üvegház épületeinek társaságában. Itt még nem tudtuk, hogy a kastélyok új gazdái - akikre az eredeti gazdáik valósággal rátukmálták megunt kastélyaikat - gondosan vigyáznak minden információra, ezért magyarul legtöbb esetben semmilyen infóhoz nem lehet hozzájutni és nem lehet fotózni. Külön öröm, hogy az elkülönült magyar csoportnak suttogva fordítani sem volt szabad, mert zavarná a cseh látogatók folyamatosan óbégató és inni kérő kisgyerekeit, akiknek aggódó szüleik egész napos kastélylátogatást terveztek, hadd tanuljon a nebuló már két évesen is – de legalább szem előtt legyen akkor is, ha három van belőle.
A későbbiek során is igazolódott, hogy még a kastélyokról is több bőrt lehet lehúzni, mert ügyesen szétszedték a látogatható épületrészeket külön túrákra, így egy kastély megtekintése 300-400 korona is lehet személyenként. Még szerencse, hogy láthattunk a trófeák között egy igazi unikornis-fejet is, hatalmas szarvval. Kicsit emlékeztetett a narválra.
A városkában megcsodáltunk egy gyönyörűen felújított nyitott, kétüléses, ős-Skoda Cabriolét, amely kísértetiesen emlékeztetett az ős-Moszkvicsra, amely kísértetiesen emlékeztet a háború előtti Opelre, amely tiszta korabeli Mercedes. Egy pillanatra megéltük a fantáziátlan európai autóipart.

Az idő elszaladt, s a nagy szaladásban így lett aztán füstbe ment terv az ebéddel együtt a harmadik kastély is, Český Štenberk vára, „őt” is kihagytuk és szélsebesen igyekeztünk Ferenc Ferdinánd konopištei vadászkastélyához.
Délután négyre megérkeztünk Konopište-be, ahol a valóban lenyűgöző, sokszor átépített várat láthattuk, Ferenc Ferdinánd főherceg, estei herceg, osztrák-magyar trónörökös fényűző nyári rezidenciáját, tele történelmi fegyverekkel és az általuk levadászott, hihetetlen mennyiségű griffmadárral és kőszáli elefánttal.
Itt is két túrát küzdöttünk végig, így láttuk a kor legfejlettebb infrastruktúráját: vízvezetéket, villanyvilágítást, központi fűtést, liftet, ezek mellett Ferenc Ferdinánd főherceg részben örökölt műkincsgyűjteményét is.
Késő este aztán megérkeztünk Prágába. Némi utánjárással felderítettük a gyárat, melynek egykori munkásszállásán, ma az olcsó INTURPRAG hotelben, szállásunk vagyon. Meg kell hagyni, semmi gond nem volt vele. Természetesen rögtön sör után néztünk, így vetődtünk el egy nagy bevásárlóközpontba. Voltak páran, akik a vacsorát emlegették, ők aztán hamar megtanulták, hogy itt sört kell rendelni először, majd knédlit, de semmiképp sem mexikói kaját kínai büféstől…
Az e napra beosztott energia elfogyott, a csapat aludni tért.

SZOMBAT reggel derűs napra ébredtünk, ezt megalapozta a mindenevőknek szánt korlátozás nélküli open buffet svédasztalos reggeli nyolcféle kávéval, salátával, bundás kenyér, sonka, sajt, tojás, friss csokis piskóta és mákos bejgli-halom, a válogatósaknak pedig ráadásként a klasszikus kontinentális reggeli: két deka vaj, két deka méz, szelet kenyér is megtalálható volt.
Kellő feltankolás után irány a metró, és a megvettük a közlekedési napijegyet, kemény 115 koronáért, mondván, mindenhová villamossal megyünk majd. Ezek után pillanatok alatt elvesztettük a metróban egyik Zsuzsánkat, majd egész napos gyalogos városnézés következett Prágában, gondosan követve elöl szaladó lelkes vezetőnket; közelében sem jártunk villamosnak. Gyógyszerül a jó bevált receptet alkalmaztuk: egy látnivaló, egy söröző, ahol mindenki azt eszik, amit rendel. Sört.
Látnivalókkal sem voltunk híján: a Hradzsin feletti dombról gyönyörű kilátás nyílt a Moldva hídjaira, az Óvárosra és Újvárosra. A zsidó negyedben, a zsinagóga előtt megismerkedtünk Lőw rabbival és a Gólemmel Salamon király társaságában egy mikrobusz oldalán, a temető falára felkapaszkodva pedig néhány fotót is készíthettünk a hatszáz éves sírkövekről. A zsinagóga előtt vesztettük el második csapattagunkat. Tejóég, még hátravan három és fél nap, hányunkat fog Gyuri hazavinni?
A további óvárosi sétán hirtelen szembetaláltuk magunkat Husz Jánossal és az Orlojjal, és szükségét éreztük pénzt váltani a világ legdrágább pénzváltóinál, stílszerűen a Týn-templom és egykori Týn királyi vámkereskedelmi udvar mellett. A rossz üzlet feletti bánkódásra nagyon megszomjaztunk. Az egyik Óváros-téri söröző sietett a segítségünkre, 70 koronás sörrel. Aztán - még épp időben - elárulták, hogyha nem a téren, hanem benn a sörözőben várjuk a csatlakozást, akkor csak épp fele árú a sör. Itt az Orlojnál, a Városháza órájánál megéltük a harmadik emberveszteséget is.
Sürgős, de elegáns ebédelés következett, utána további séta az Óvárosban, a Kisoldalon és a Hradzsinban, sorra véve az érseki palotát, a Mátyás-kaput, a közel hatszáz évig épült Szent Vitus székesegyházat, majd a cselédek, lövészek és aranyművesek Arany utcácskáját. Miután visszavánszorogtunk az Óvárosba, pánikszerűen vált ketté az ekkorra már kissé négykézláb közlekedő csapat, mármint a hazamenőkre és vacsorázni indulókra. így került az asztalunkra ízletes kacsasült a hozzá tartozó kísérővel.
És ekkor lejárt a közlekedési napijegyünk.

VASÁRNAP A kolosszális mennyiségű reggelit követően ismét a kastélylátogatás-napnak néztünk elébe, tehát elautókáztunk a Cseh-paradicsom egyik nevezetességéhez, Hrubý Rohozec 13. századi, mára romantikusan átépített várához. Biztató volt a dolog, mert a kastélynak saját serfőzője volt, és a nemes várúr kötelezte cselédeit, hogy napi másfél liter sört meg kell igyanak. Fájdalmas pont, hogy a kastélyhoz tartozó sörgyárat nem sikerült tudományosan meglátogatni, így alkalom híján nem tudtuk igazolni, milyen volt a kötelező sörfejadag. Ezért felderítettünk egy helyi sörfőzdét, ott némi knédli és sült krumpli kíséretében tudományos vizsgálatot végeztünk. Erősen bólogattunk rá.
Sychrov kastélya a Jizera folyó középső szakaszán volt feltalálható. A Rohanok családja - a hihetetlen mennyiségű festményből ítélve – mindenkinek sógorai voltak: 243 francia portré lóg a falakon.
A Cseh paradicsom közelebbi felderítése végett meglátogattuk a jičini erdőt, ahol Rumcájsz, a rabló lakik a prachovi sziklák között és lövöldöz a jičini polgármesterre makkos pisztolyával, miközben Panka ebédet főz neki. A homokkőből kialakult vadregényes sziklaváros-labirintusban a fák közül rémisztő magasságokban, különleges alakzatokban emelkednek ki a sziklaóriások.
Este úgy gondoltuk, ma nem vesszük fel a versenyt a Prágát elözönlő turisták hadával, nekünk nem érdemes bemenni a városba, pihenünk, hogy reggel kipihenve induljunk. Ezért este kilenctől két órát tekeregtünk a külvárosban valami vacsoralehetőség után, majd lelkesítő eredménytelenséggel bevillamosoztunk a Vencel-térre, hogy tíz után (be)kapjunk valamit. Itt aztán miattunk nem zártak be tizenegykor egy sörözőt, de az meg is látszott a számlán.

Hétfő, Vysehrad napja. Az autópályával egybeépített metró, az óvár és egy ó-söröző meglátogatása.
Rövid séta a Kampán, Prága Velencéjén, majd ismét egy eredménytelen étterem-keresés után ebédelés a Szent Miklós székesegyház előtti téren. Este, mivel a menetrend szerint esedékes volt a csatlakozás a hétórás söradaghoz, és hogy tisztelegjünk Husz János követői előtt, meglátogattuk a huszita mozgalom, a kelyhesek jelképét viselő nemes intézményt, az U kalicha (A kehelyhez) nevű sörözőt, hol ez irodalmi švejkes helyen igencsak valódi sert mértek ám literes adagokban. Ferenc József képe természetesen kinn függött a falon. Bár Čapek szerint különösen szeretik, legyeket most nem láttunk rajta. Szolid gazdagodású intézmény volt, a sört mindössze a duplájáért adták, mint máshol.

Kedd, utolsó nap: Zamek Hluboka nad Vltavou
A szállóban összepakoltunk, a reggelizdében felettünk mindent, hisz hosszú nap következett. Az egyik legkeresettebb Dél-Csehországi, windsori stílusú kastélyban gyönyörködtünk, nem messze České Budějovicétől, ahol még Švejk is eltévedt egy éjjel.
Az utolsó napról írni mindig nehéz. Ekkor jövünk rá, hogyan kellett volna beosztani a látnivalókat, hogy mindenre jusson idő, ekkor vetünk számot a ki nem használt lehetőségekkel, és ekkor határozzuk el, hogy ide még egyszer eljövünk.
Leltárt készítünk hát a kastélyokról, megpróbáljuk elraktározni magunkban és felkészülünk utunk befejező Moldva-völgyi állomására, Cesky Krumlovra, a kis ékszervárosra, a Rosenbergek, az Eggenbergek és a Schwarzenbergek birtokára, és amely Csehország második legnagyobb vára.

Ahogy megpillantjuk a várost, máris tudjuk, az egész napot rá kellett volna szánni (ahogy Hluboká kastélyára is), de elfogyott az időnk. Este van és hazáig még ötszáz kilométer. Aki még bírja, azért fut egy húszperces kört a városkában.
A ritka jó kirándulás után István és Gyuri éjszakai trappban hazafuvaroznak minket és csomagjainkkal egészen a lakásig zsuppolnak.

Képek: Csuka György

Beküldő: Papcsik Béla

  Beszámolók az egyesület által szervezet kirándulásokról.

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum