Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Fotógaléria Partnereink RSS
 Jelentkezés rendezvényekre 
  
 Sablonok 
 Eseménynaptár 
 Híreink 
 Felhívások 
 Előadásokról 
 beszámoló 
 Rendezvények 
 Találkozók,
 összejövetelek képei 
 BB21 Közösségi hely 
 Családfa Klub 
 Füredi
    Asztaltársaság 
 Kirándulások 
 Matrikula 
 Szórólap 
 CD Kiadványok 
 Pályázatok 

Az híreinket lásd a

MACSE hivatalos facebook oldalán

MACSE - facebook

KORÁBBI HÍREINKET AZ ALÁBBIAKBAN LEHET MEGTEKINTENI:

2018.08.09. 1790. augusztus 8. | Kölcsey Ferenc születése2018-08-09 21:30:28

1790. augusztus 8. | Kölcsey Ferenc születése
Szerző: Tarján M. Tamás

1790. augusztus 8-án, Sződemeteren született a magyar reformkor egyik legjelentősebb költője és politikusa, nemzeti Himnuszunk megalkotója, Kölcsey Ferenc.

A földbirtokos családból származó Kölcsey már hatéves korában elvesztette édesapját, az özvegy anya, Bölöni Ágnes pedig még ebben az esztendőben a Debreceni Református Kollégiumba küldte fiát. Öt évvel később aztán az édesanya is elhunyt, ezért az árvaságra jutott költő taníttatásáról később – a törvény által mellé rendelt – Gulácsy Antal birtokos, valamint a kollégium főgondnoka, Péchy Imre gondoskodott. Kölcsey Ferenc gyenge alkatú, sokat betegeskedő gyermek volt, aki a himlő következtében fél szeme világát is elvesztette – minden bizonnyal ezek a testi hibák is hozzájárultak ahhoz, hogy iskolaéveit a költő nagyrészt magányosan, a könyvek között töltötte.

Kölcseynek kevés barátja volt, miután a közös játék helyett inkább az antik görög és római történelem, valamint a magyar irodalom remekműveivel múlatta idejét. A fiatalember 1805-ben, Csokonai Vitéz Mihály temetésén találkozott a híres nyelvújítóval, Kazinczy Ferenccel, aki diákévei alatt mentora volt, felnőtt korában pedig legközelebbi barátai közé fogadta. Kazinczy 1808-tól rendszeresen levelezett a fiatal Kölcseyvel, és tanácsaival segített kibontakoztatni a költő tehetségét. A nagy nyelvújító érdeme volt, hogy tanítványa figyelmét az antik görög és római költészet felé fordította, de bírálataival minden bizonnyal annak stílusán is sokat csiszolt.

Kölcseyt tanulmányai ugyan a jogi pályára irányították, de ő már az 1810-es évek elején elhatározta, hogy az irodalomnak szenteli életét; pesti tanulóévei is elsősorban azért bizonyultak hasznosnak, mert megismerkedhetett Szemere Pállal, Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal. Kölcsey hamarosan a Bihar megyei Álmosdra, majd Szatmárcsekére költözött, ahol a gazdálkodás mellett – az általa annyira vágyott magányban – verseivel és az irodalom tudományával foglalatoskodott. A tudományos életben 1815-ben ismertette meg nevét, amikor a – Szemerével közösen írt – Mondolatra adott Felelet című művel Kazinczy pártjára állt, a nyelvújítás kérdésében.

Kölcsey a következő években komoly kritikával illette Csokonai és Berzsenyi művészetét is, miközben ő maga elsősorban az Aurora-kör tagjaival – például Vörösmarty Mihállyal és Bajza Józseffel – kötött barátságot. Kölcseyt első művei és 1823-as költeménye, a Hymnus a' Magyar nép zivataros századairól című vers a kibontakozó reformkor legfontosabb előfutárai közé emelték. 1823. január 22-én tisztázott műve később nemzeti Himnuszunk lett, a nevezetes napot pedig – 1989 óta – mint a magyar irodalom ünnepét tartjuk számon.

A reformkor során Kölcsey először mint alkotó és kultúraszervező teremtett jelentőset, miután Szemerével társulva 1826-ban létrehozta az Élet és Literatura című folyóiratot. Három évvel később aztán megkezdődött politikusi pályafutása is: miután a költő hazatért csekei birtokára, Szatmár vármegye főispánja hamarosan aljegyzői feladatokkal bízta meg. Kölcsey a vármegye politikai életében a szabadelvű reformok egyik legjelentősebb támogatója lett, szónoki tehetsége miatt pedig nemsokára főjegyzőnek, majd 1832 decemberében országgyűlési képviselőnek is megválasztották.

A költő a négyéves diéta egyik meghatározó alakja lett, miután hallatlan munkabírásról tett tanúbizonyságot: az alsóházban a feliratok és üzenetek javarészt az ő tollából származtak, mesteri szónoklatai pedig a klasszikus Rómát idézték vissza a pozsonyi üléseken. Kölcsey leghíresebb beszédét a magyar nyelv védelmében tartotta, de hároméves követsége során kiállt az erdélyi unió, a Partium visszacsatolása és a jobbágyfelszabadítás ügye mellett is. 1834-ben aztán Szatmárban a maradiak felülkerekedtek a szabadelvűeken, és követutasítások révén arra kötelezték küldötteiket, hogy az örökváltság ellenében szavazzanak. Kölcsey erre nem volt hajlandó, ezért 1835 februárjában inkább lemondott tisztségéről, és hazatért birtokára.

A pozsonyi országgyűlésen elmondott búcsúbeszéde – Búcsú az országos rendektől – valószínűleg a reformkor egyik leghíresebb szónoklata volt; ebben megfogalmazta azokat a célokat, melyek a hazáért tenni akaró szabadelvűeket egy pártban tömörítették. A költő-politikus elismertségét mutatja, hogy távozása után a diéta ülései egy napig szüneteltek, Kossuth Országgyűlési Tudósításai pedig gyászkerettel jelentek meg. Bár Kölcsey elhagyta a reformkor szellemi központját, továbbra is a pesti események aktív részese maradt: egyike volt a Kisfaludy Társaság hét alapító tagjának, miközben védőbeszédet írt hűtlenség vádjával perbe fogott barátja, Wesselényi Miklós számára. A rengeteg munka annyira legyengítette a költő szervezetét, hogy 1836 végén májgyulladást kapott, de ebből a betegségből még szerencsésen felépült.

Kölcseyt két évvel ezután, 1838 augusztusában érte utol a halál: miután egyik szatmári utazása során egy záporban megázott, tüdőgyulladást kapott, és néhány napon belül – mindössze 48 évesen – elhunyt. A nagy költő testét Szatmárcsekén helyezték végső nyugalomra, tiszteletére az Akadémia emlékülésén Eötvös József báró tartott gyászbeszédet. A reformkor magányos tudósát a későbbi generációk is különleges tisztelettel illették, és – az Erkel Ferenc által megzenésített Himnusz révén – ma is egyedi helyet foglal el a magyar irodalom csillagai között. Bár Kölcsey pályáján költőként indult, a haza és a tudomány szeretete nyomán nem csak a kultúrában, de a politikában is ott hagyta keze nyomát, miközben művei – például beszédei, Huszt című verse, vagy az unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak írt Parainesis – generációkat tanítottak magyarul érezni és gondolkodni.

Forrás: rubicon.hu | 1790. augusztus 8. | Kölcsey Ferenc születése

Beküldő: Kőhegyi Anikó
 
  Többféle hírt szeretnénk
  itt megjelentetni:
  • Az Egyesület életének híreit.
  • A családkutatók munkáját érintő, fontosnak ítélt híreket.
  • A kutatótársaktól kapott híreket.

© MACSE   Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  H-1114 Budapest, Szabolcska Mihály utca 7.    @ 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester