Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Fotógaléria Partnereink RSS
 Jelentkezés rendezvényekre 
  
 Sablonok 
 Eseménynaptár 
 Híreink 
 Felhívások 
 Előadásokról 
 beszámoló 
 Rendezvények 
 Találkozók,
 összejövetelek képei 
 BB21 Közösségi hely 
 Családfa Klub 
 Füredi
    Asztaltársaság 
 Kirándulások 
 Matrikula 
 Szórólap 
 CD Kiadványok 
 Pályázatok 

Az híreinket lásd a

MACSE hivatalos facebook oldalán

MACSE - facebook

KORÁBBI HÍREINKET AZ ALÁBBIAKBAN LEHET MEGTEKINTENI:

2018.08.04. Kossuth-bankók - A szabadságharc pénzneme2018-08-04 07:32:56

A szabadságharc pénzneme
közadakozásból teremtették meg a Kossuth-bankók fedezetét

Százhetven éve, 1848. augusztus 5-én bocsátották ki a Kossuth-bankót, az első magyar bankjegyet. Az országot sújtó pénzhiány és az anyagi ügyletek egyszerűbb intézése érdekében a kormány - a bécsi udvar tiltakozása ellenére - elhatározta a „nemzeti bankjegy” kibocsátását, és a szükséges nemesércfedezetet megpróbálta hazai forrásból biztosítani.

A Habsburg Birodalom egész területén használt közös fizetőeszköz kibocsátására 1816-tól kizárólag az I. Ferenc császár által alapított, a kormányzattól független Osztrák Nemzeti Bank volt jogosult, és a pénz nemesércfedezete felett is a pénzintézet rendelkezett. A bank a pesti forradalom után, 1848 márciusától nem bocsátott elegendő ezüstöt a magyar bankfiókok rendelkezésére, majd májustól hivatalosan is megszüntette a konvertibilitást, ezért a bankjegyek ezüstforintra váltása csaknem lehetetlenné vált. A lépés jelentősen szűkítette a Batthyány Lajos gróf vezette első felelős magyar kormány pénzügyi mozgásterét, és teljesen megingatta a közös papírpénzbe vetett bizalmat.

Az országot sújtó pénzhiány és az anyagi ügyletek egyszerűbb intézése érdekében a kormány - a bécsi udvar tiltakozása ellenére - elhatározta a „nemzeti bankjegy” kibocsátását, és a szükséges nemesércfedezetet megpróbálta hazai forrásból biztosítani. Kossuth Lajos pénzügyminiszter az ezüstöt közadakozásból, kölcsönjegyzéssel próbálta előteremteni. 1848. május 23-án felhívást intézett a nemzethez, arra ösztönözve a honpolgárokat, hogy vásároljanak 5 százalékos kamatot biztosító kincstári utalványokat a magántulajdonban lévő Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól, az egyetlen korszerű magyar pénzintézettől. Kossuth az akcióval ötmillió forint értékű ezüstöt kívánt összegyűjteni a papírpénz fedezetéül, melynek mennyisége nem haladta volna meg a 12,5 millió forintot.

A bankjegykibocsátásról a bank vezetőivel folytatott tárgyalások után, 1848. június 17-én írták alá a megállapodást, és ezzel a pénzintézet jegybankká lépett elő. A szerződés értelmében a bank ötmillió forint értékű papírpénzt - a letétbe helyezett nemesfémért cserébe - ingyen bocsátott a magyar állam rendelkezésére, ugyanez a kedvezmény vonatkozott további négymillió forintnyi bankjegyre, amennyiben ennek az összegnek a fedezete is rendelkezésre áll. Három és félmillió forintból egymilliót a bank kamatmentes hitelként kapott meg, két és félmilliót pedig - alacsony kamatozás mellett - a hazai gazdaság élénkítésére kellett fordítania. A bank elnöke Valeró Antal nagykereskedő lett bankkormányzói címmel, a bankjegynyomda felszerelésével és vezetésével a kormány Landerer Lajos nyomdászt bízta meg, aki a szükséges gépek többségét Angliából szerezte be.

Az első önálló magyar papírpénzt Tyroler József rézmetsző tervezte, a hivatalosan forintnak nevezett fizetőeszközt a nép Kossuth-bankónak nevezte el, mert minden címleten szerepelt Kossuth Lajos aláírása. Az első kibocsátott címlet, a kétforintos Kossuth 1848. augusztus 5-én kelt hirdetménye után került forgalomba. A színe miatt "vöröshasúnak" nevezett bankón Völgyi Ferenc kincstári főpénztárnok és Rögler János bankfőpénztárnok aláírása is szerepelt, dátumot viszont nem nyomtattak rá. A szintén augusztusban kibocsátott egyforintos csak októberben került forgalomba.

Az első bankjegyeknek még biztos fedezetük volt: mivel csak 1,8 millió forint értékű ezüstpénzt sikerült előteremteni, a bank a szerződésben meghatározott 1:2,5-ös arányban mintegy 4,4 millió forint értékű bankjegyet bocsátott ki. Az állami költségvetés terhei azonban a honvédsereg felállításával, majd a szabadságharc kitörésével megnőttek, ezért a törvényhozás engedélyt adott a fedezet nélküli, magasabb címletű papírpénz kibocsátására, de ezek alapját már 61 millió forintnyi állami hitel fedezte. Szeptembertől Duschek Ferenc pénzügyi államtitkár (később pénzügyminiszter) irányításával megkezdték az ötforintos, majd novemberben a honvédség költségeinek finanszírozására szánt százforintos bankók tömeges nyomtatását, a tízforintos pénzjegy 1849 márciusában került forgalomba.

1848 végén a kormány Windisch-Grätz közeledő csapatai elől Debrecenbe menekült, de a nemesfémkészlet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban maradt, és az osztrákok nyomban le is foglalták. Windisch-Grätz az öt- és százforintos Kossuth-bankókat érvénytelennek nyilvánította, az egy- és kétforintosok osztrák bankjegyekre történő átváltására nyolcnapos határidőt szabott ki. Amikor a tavaszi hadjárat során a honvédsereg Pest-Buda felé közeledett, a visszavonuló császáriak a nemesfémkészletet magukkal vitték.

Az immár teljesen fedezetlen Kossuth-bankó nem értéktelenedett el azonnal, a bankóprés a szabadságharc végéig működött Debrecenben, Szegeden, majd Erdélyben, Aradon és Lugoson. A kisebb címletek, vagyis a váltópénz hiánya miatt vidéken több helyen szükségpénzeket használtak, a magát sokáig tartó komáromi erődítményben még a világosi fegyverletétel után is nyomtak ki bankót. Előfordult, hogy a papírpénzt felszabdalták, hogy darabjait váltópénzként használják, ami a korban bevett szokásnak számított. A szabadságharc végén ötmillió forint értékben ezerforintos bankók is készültek, de ezek már nem kerültek forgalomba: az 1849. augusztus 9-i vesztes temesvári csata után elfogott Duschek Ferencnél megtalálták és azonnal megsemmisítették őket.

A szabadságharc leverése után a Kossuth-bankókat a megszálló osztrák hadsereg parancsnokai több helyen nyilvánosan elégették, birtoklásukért börtön járt. Kossuth amerikai emigrációja alatt 1852-ben Philadelphiában nyomtatott ki bankókat, amelyek az általa tervezett szabadságharc győzelme esetén szolgáltak volna fizetőeszközként. A róla elnevezett papírpénz a függetlenség szimbóluma lett, eszmei értékét soha nem veszítette el.

TOVÁBB A TELJES CIKKRE >>

Forrás: Múlt-kor történelmi portál | A szabadságharc pénzneme – közadakozásból teremtették meg a Kossuth-bankók fedezetét

Beküldő: Kőhegyi Anikó
 
  Többféle hírt szeretnénk
  itt megjelentetni:
  • Az Egyesület életének híreit.
  • A családkutatók munkáját érintő, fontosnak ítélt híreket.
  • A kutatótársaktól kapott híreket.

© MACSE   Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  H-1114 Budapest, Szabolcska Mihály utca 7.    @ 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester