A díszpolgárság, a legrangosabb városi kitüntetés onnan eredt, hogy a város érdekében eljáró személyeknek díjtalanul polgárjogot adományoztak. Polgárjogot a szabad királyi városi rang elnyerése után, az 1781. évi statútum XVII. pontja szerint a városi tanács adhatott, és az új polgárnak római katolikusnak kellett lennie. Az első ismert díszpolgár Pécsett Ferdinandus de Mülleg, Müller udvari ügynök volt 1791-ben. A díszpolgárságot Pécsett 1947-ig szabályozatlanul és rendszertelenül adományozták. Általában vagy országosan ismert személyiségek (politikusok, művészek, tudósok), vagy helyi nagyságok (püspökök, kanonokok, főispánok) kaptak díszpolgári címet. Csak két városi polgár kapott díszpolgári kitüntetést, Zsolnay Vilmos 1897-ben és a fia Miklós 1907-ben.[1]
Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. ápr. 19. – Pécs, 1900. márc. 23.) kerámiaművész és majolikagyáros pécsi viszonylatban szokatlanul sok és magas kitüntetetéssel rendelkezett. Zsolnay Vilmos 1868-ban jegyeztette be saját üzemét „Első Pécsi Czement Chamott és Tűzbiztos Agyagáru Gyár” néven.
Az első sikerét az 1873-as bécsi világkiállításon aratta, ahol termékeiért bronzérmet kapott, és az uralkodó a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki.
Az 1878-as párizsi világkiállításon a magas tűzön kiégetett zománcokkal díszített ún. porcelánfajansz termékeiért nagydíjjal (Grand Prix) jutalmazták és elnyerte a francia Becsületrendet.
1884-ben kályhagyárat létesített, épületdíszítő kerámiákat készített, és megkezdte a mázas, épület külsőkön alkalmazott kőcserép, az ún. pirogránit készítését. Az 1885-ös budapesti országos kiállításon kiállított termékeiért kiérdemelte a Vaskorona-rend III. osztályát. 1888-ban megkapta a török Medsidje-rend III. osztályát.
1893-ban Wartha Vincével együtt kikísérletezte a híres, fémfényű ún. eozint. 1896-ban elnyerte a belga Lipót-rend lovagkeresztje kitüntetést.
TOVÁBB A TELJES CIKKRE >>
Forrás: Érdekes iratok - Zsolnay Vilmos díszpolgársága |