Az anyakönyvek kutathatóságával kapcsolatban többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az anyakönyveket maguktól a kutatóktól is védeni kell. Ezzel részben egyetértve mégis inkább azt hangsúlyoznám, hogy a védelmük sokkal inkább azért olyan fontos, mert sok olyan információ is nyerhető belőlük, amellyel esetleg cáfolható több, eddig publikált történelmi esemény, vélemény. Saját kutatási tapasztalatomat szeretném felhozni ennek bizonyítására.
|
Elsősorban Tata környékét kutatom. A családfakutatást Környe község anyakönyveinek kutatásával kezdtem. Sok helytörténeti kiadványt is elolvastam előtte, gyűjtöttem a témában megjelent újságcikkeket. Ezekben többször olvastam, hogy Környét Eszterházy József [1] gróf 1746-ban katolikus svábokkal telepítette be, miután elzavarta az itt élő református magyarokat, akiktől elvette a templomukat, és katolikus plébániát alapított. Olyan véleményt is olvastam, mely szerint Eszterházy gróf rosszabb volt a tatárnál és a töröknél, mert magyar- és reformátusellenes volt.
Ezen ismeretek gyűjtögetése után lett időm arra, hogy a saját családfám kutatásához is hozzáláthassak.
Az anyakönyvek "olvasása" során meglepve tapasztaltam, hogy már az 1740-es évek anyakönyvi bejegyzéseiben a kereszteltek, a házasultak és az elhunytak között is találtam református magyarokat.
Kutatásomat a MOL-ban található Eszterházy levéltárban folytattam, ahol megtaláltam többek között Környe 1768-as úrbéri szerződését, amelyet a falu nevében Pirityi Jeremiás törvényes bíró mellett Nagy Ferenc és Gór János is aláírt. E három aláíró közül Pirityi református, a másik kettő katolikus magyar volt.
|
gróf Eszterházy József (1682-1748)
|
Dad Református templom
|
Ezen ismereteimet a falu 1763-as lélekösszeírásából merítettem.
Nem értettem, ha a gróf elzavarta a református magyarokat, miért szerepelnek azok továbbra is az anyakönyvekben?
Több éves, a szomszédos községek anyakönyveit is érintő kutatásaim alapján (miután ott református és evangélikus őseim éltek) bizton állíthatom: lehet, hogy egyes református családokat valóban kitelepített a gróf, de sokan maradhattak. Ennek ismeretében felteszem a kérdést, tényleg magyar- és reformátusellenes lehetett a gróf? S akik a fenti sommás ítéletet leírták, s mások, akik ezt szolgai módon lemásolták és terjesztették, vajon belenéztek-e az anyakönyvekbe? Szerintem nem, mert ez meglehetősen fárasztó és időigényes tevékenység, amit csak a hozzánk hasonló megszállottak művelnek. Úgy gondolom ezért is kell védeni az anyakönyveket.
A református templomok elvételéről is szeretnék írni néhány szót. A dadi templom történetét hozom fel példának. A templomot eredetileg katolikusok építették. 1529-ben a falut a törökök felperzselték. Dad 1643-ig lakatlan volt, a templomot nem használták. Ekkor Csáky László a gesztesi vár ura református jobbágyokat telepített Dadra, akik az elhagyott templomot átvették, és 1747-ig használták.
|
1747-48-ban katolikusok is települtek a faluba. Ezért Eszterházy gróf 1747-ben visszavette a reformátusoktól a templomot. Ekkor még érvényben volt az a királyi rendelet, mely szerint mindazok a templomok, amelyek katolikus szertartás szerint valamikor fel voltak szentelve, a protestánsoktól visszaveendők. A gróf a reformátusoknak templomépítéshez telket és építőanyagot adományozott, kántoruknak és papjaiknak pedig földet juttatott. Így mindkét felekezet szabadon gyakorolhatta hitét.
|
Mikoviny Sámuel (1698-1750)
|
A betelepítésekre, főleg gazdasági okokból, azért volt nagy szükség, mert ez a vidék a török időkben teljesen elnéptelenedett. Sok régi magyar falunak csak a neve maradt fenn, de azt sem tudjuk pontosan, hol lehettek helyileg.
A török utoljára 1683-ban, Bécsbe tartván dúlta fel a vidéket. Errefelé vezetett ugyanis a "hadak útja". A két elsőrendű fontosságú kereskedelmi és hadiutat – a Budáról Bécsbe vezető Mészárosok útját és az Esztergomból Bécsbe vezető dunai utat – Tatáról mind délre, mind északra mocsárvidék szakította meg, melyen csak egyetlen helyen, Tatánál lehetett átkelni. A török vagy keresztény hadak így mozgásukban szükségszerűen mindig érintették Tatát és vidékét. (E mocsárvidéket egyébként Eszterházy József gróf szabályoztatta Mikoviny Sámuel [2] mérnök szakirányításával.)
Az elnéptelenedett vidéket már Eszterházy gróf telepítései előtt is igyekeztek benépesíteni, elsősorban Nyitra és Bars megyei szlovákokkal és magyarokkal. Egyes kutatások szerint a korábban a Tata környékén élt magyar lakosság is oda menekült a török elől, és ott élt több generáción át, mielőtt visszatelepült volna.
|
[1] hu.wikipedia.org/wiki/Esterházy_József_(országbíró)
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikoviny_S%C3%A1muel
Beküldte: Adorján Éva, 2012.05.12.
|