Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Az olaszfalui vérengzésről
A kárpátaljai magyarság helyzete a második világháború után
Egy rábaközi kisközség, Osli ...
Amit nem tud a történetírás
Október 6.
Tegyey Katalin feltámadása
Egy rábaközi kisközség, Osli szabadságharca, honvédei
1848-49-es történelme azoknak a kis településeknek is lehet, melyek nem szerepelnek a tankönyvekben. „Apró mozaikokat szedünk össze és ezekből áll össze végül a kép”, mondja dr. Varga József, helytörténet-kutató.
Dr. Varga József címzetes főiskolai docens, az Öveges Kálmán iskola igazgatója szülőfaluja, Osli szabadságharcos eseményeit kutatta. A helytörténeti kutató Csornán, a Rábaköz-kutatók napján tartott előadást községe múltjáról.
– Osli egy kicsi falu, nem volt a seregek felvonulási útvonalán, nem volt stratégiai szerepe. Mégis sok minden előkerült, amely az eseményekhez kötődik. Az anyakönyveket kell csak figyelmesen forgatni, fogalmazott bevezetőjében. A hansági község „szabadságharcát” néhány helybeli életútján keresztül mutatta be. A falu akkori plébánosával, iskolájának igazgatójával, Jáky Ferenccel kezdte. A pap személye meghatározó volt annak idején. Jáky Ferenc Franz Joachimként született, de hamar magyarosította nevét. Magyar érzelmű ember volt, aki nem volt hajlandó németül misézni. Reverendát csak a templomban és a plébánián hordott, papi civilben zsinóros magyar atillában és csizmában járt. Magyarul vezette az anyakönyveket és jelentéseit is magyarul küldte el a püspökségnek. Amint azonban naplójában leírta, „nem hajlottam a forradalmárok részére, de tettlegesen nem működtem a lázadás ellen sem, hanem hangosan és folyamatosan hirdettem, hogy a keresztény katholikus hit nagy veszélyben van.” Jáky a szabadságharc idején mindkét fél rendeleteit kihirdette a templomban. 1849 májusában emiatt egy hónapra magyar fogságba is került, Komáromban. Ám bántódása sem akkor, sem később nem esett. Negyven esztendeig szolgált az osli plébánián.
Jáky Ferencnek nyilván nagy szerepe volt abban, hogy a forradalom hírére a 780 lakosú faluban huszonheten álltak nemzetőrnek, a lista elején maga a plébános szerepelt. A legifjabb nemzetőr a 20 éves Hajós István és kortársa, Kapui József, a legidősebb a 65 esztendős Horváth Pál gazda lett. Osliból tíznél több honvéd küzdött a szabadságért. Közülük emelt ki néhányat név szerint dr. Varga József.
– Borsodi Sebestyén volt egyikük, akinek törzslapján az szerepel: „visszajött”. Hogy ez azt jelenti-e, hogy Világos után, vagy még a harcok idején tért vissza falujába, nem derült ki, mondta a helytörténész. – Az azonban biztos, hogy hamarosan a császári seregbe sorozták, és ismét elkerült Osliból. Özvegy édesanyja kérvényezte elbocsátását, de azt a választ kapta, hogy „katonaságtól való végelbocsátási kérelme nem pártoltatik”. Borsodi Sebestyénről 1850-es az utolsó adatunk, akkor az anyakönyvből kivezették. Nem a halottak között szerepel a neve, ezért feltételezhető, hogy a császári hadseregből eltűnt. Hogy meghalt-e, vagy megszökött, nem tudjuk. Mészáros Albert sorsa is hasonló. Nagy Ferencről viszont tudjuk, hogy miután a császár besoroztatta, 1853-ban Bábolnánál katonaként halt meg. Szabó Ferenc ugyancsak visszatért a szabadságharcból, de őt nem sorozták be. Nyugta azonban nem volt, 1852-ben elhagyta a falut. Tudtuk, hogy a mai Románia területén, Temes megyében, Gátalja községben telepedett le. Két évvel ezelőtt óriási élményben volt részem. Eljutottam a temesi faluba és találkoztam az egykori honvéd leszármazottjaival, és Szabó Ferenc sírját is láttam. Könnyek között hallgatták a rokonok ősük történetét, a rábaközi, osli eredetet, amit anyakönyvekkel bizonyítottam nekik.
Dr. Varga József megemlítette Horváth Ferenc nevét is. Szintén osli születésű, tanult fiatalember volt, akiről a családi legenda úgy tartotta, hogy Kossuth szárnysegédjeként szolgált. A kutatások ezt nem bizonyították, ám az előfordulhatott, hogy futárként Kossuth környezetében is tevékenykedett. Ő a fegyverletétel után, 1851-ben került haza községébe, és szülei földjén kezdett gazdálkodni. Rövidesen azonban csendőrök keresték, megszökött és Kossuth után délnek indult. Nagybecskerekig jutott el, ahol álnéven kezdett dolgozni, később a település bírója is lett, 1871-ben halt meg. „Húsz éve kérem a nagybecskereki múzeumot, hogy kutathassak náluk Horváth Ferenc után. Eddig azonban nem sikerült engedélyt szereznem”, jegyezte meg dr. Varga József. Az előadó felidézte két osli hősi halott emlékét is. Egyikük az 1817-es születésű Kasztics György, aki 1849-ben Komáromnál ágyúgolyótól esett el. A másik hősi halott a húsz éves Németh Mihály tüzér volt. Egy helyi legendát is ismertetett. Eszerint idős acsalagi asszonyok 1915-ban úgy emlékeztek a csornai eseményekre, hogy a csata után néhány osztrák ulánus Acsalagon keresztül menekült, valószínűleg Kapuvárra. Huszárok üldözték őket. 1958-ban pedig az osli templom tövében egy gödröt találtak, benne hat férfi csontvázzal. A közelben lakó, akkor 78 éves Kapui József elmondta, hogy a templom mögötti területen 1849-ben osztrákokat végeztek ki. „Lehetséges, hogy az acsalagi asszonyok által emlegetett ulánusok maradványai voltak? Lehetséges és valószínű”, gondolkodott el dr. Varga József. Végezetül még egy eseményt idézett fel, már 1867-ből. A kiegyezéskor ünnepséget tartottak a faluban. A helyi plébános naplójában örökítette meg a részleteket: „Őfelsége, kegyelmes urunk és királyunk, Ferencz József a pesti országgyűlés kérttére visszaadván hazánknak az alkotmányt s magyar minisztériumot nevezvén ki, ennek tiszteletéből a rá következő vasárnapon körmenetet tartottunk két nemzeti zászló elővitele mellett. (...) Sok nép gyűlt össze, de a lázítók az odúba visszahúzódván hon maradtak, sem a zászlót kölcsön nem adták.”

– Kik lehettek a lázítók? Nyilván a szabadságharcos honvédek és azok leszármazottai. Ők még őrizték a szabadság lángját, eszméjét, a forradalom emlékét. És ezek szerint még valamit, egy zászlót is, melyet valamelyikük a harcokból hozhatott haza, és amit nem adtak kölcsön a kiegyezés ünneplésére. Hogy ez a zászló hova lett, nem tudjuk. A szabadságharc emléke azonban megmaradt a faluban és őrizzük továbbra is – zárta dr. Varga József Osli szabadságharcát.

Cs. Kovács Attila

Megjelent a Kisalföld, Győr-Moson-Sopron megyei napilapban 2012. március 14-én.

Beküldő: Cs. Kovács Attila
2012.03.14.

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum