„Megkérem a lisztes molnárt, őrölje meg a búzámat.”
Biztosan sokan hallották már az egyik ismert magyar nótának ezt a sorát. Nem hiszem, hogy bárkinek is fejtörést okozna, hogy ki is lehet a nótában említett „lisztes molnár” és miért éppen „lisztes”?
De ha valakinek feltennénk a kérdést, hogy kiket és miért nevezhettek „gatyás mónároknak”, valószínűleg nem lennének egyértelműek a válaszok, és sok lenne a találgatás. Legtöbben a viseletükre gondolnának, pedig szó sincs arról, hogy a csikósokhoz vagy a gulyásokhoz hasonló bő gatyát viseltek volna. Kissé gúnyosan hangzó nevüket azért ragasztották rájuk, mert az úgynevezett „gatyás malmokban” dolgoztak. A malomnak ez az elnevezése aztán végképp zavarba ejtő!
A malmokban korábban a gabonát kövek között „parasztra őrölték”, amikor is az őrleménybe keverten, szétválasztás nélkül került bele a finomabb és durvább liszt a korpával együtt. Ezt a lisztet aztán a gazdasszonynak kellett otthon szétszitálnia a kívánt minőségű összetevőkre.
A 19. században kialakult gatyás, vagy szlovák eredetű nevén pitlés malom a korábbi típusoknál fejlettebb változata volt a malmoknak. Ezekben ötletes módon megoldották azt, hogy már a malomban megtörténjen a finomabbra őrölt liszt elkülönítése a durvábbtól, illetve a korpától. Az volt a megoldás, hogy a lisztet összegyűjtő láda fölé lábakon álló fakeretre finom selyemből készült szitaszövetet feszítettek ki. Erre hullott a kevert őrlemény. A szitát a malom forgó tengelyére szerelt rázóvas a szita keretére szerelt akácfalécet ütögetve rázta. Jellegzetes hangjáról ezt a szitát pitlekotyogónak is nevezték. A szita közepén egy nyílás volt, amelyhez alulról egy zsák, a gatya csatlakozott. Ennek a száját bekötötték, és csak a szitálás végén oldották ki, leeresztve a korpát a gatyaszáron.
Erről a gatyásszitáról kapták a molnárok a „gatyás mónár” gúnynevüket [1].
Legyen a befejezés egy kicsit líraiabb!
Íme Spetykó Gáspár gyöngyösi népies költő (1883) pitlés malomról szóló versének első versszaka [2]:
Bene völgyi pitlés malom
Bene völgyi pitlés malom,
A rózsámat ide csalom,
Ide csalom okkal móddal,
Majd jól tartom molnár-csókkal.
Irodalom
[1] Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet, Cser Kiadó, 2009
[2] Benei Krónika, 2010. március-április, V. évfolyam 26. szám
Beküldte: Lévay Béla 2012-02-25.
|
