Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Fórumok Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Fotógaléria Partnereink RSS
Jó tudni Anyaköny Családfa Családkönyv Emlékmű Erdélyi névtár Gudenus Gyászjelentés
Helyreigazítás Molnár Névváltoztatás Tablókép Sírkő

 MALMOK 
 NEVEK 
 TELEPÜLÉSEK 
 HELYSÉGNÉVTÁR 
 FORRÁSOK 
 TÖRTÉNETEK 
 STATISZTIKA 
 SEGÉDLETEK 
 ADATBŐVÍTÉS 

Frissítve: 2017.06.11.

Molnárokkal, malmokkal, pékekkel kapcsolatos történetek, személyes élmények.

Kik voltak a „gatyás mónárok”?
Malom- és pékipar Soroksáron
Malom- és pékipar Soroksáron
Alapja a rozs, amelyből a „Molnár-sziget” hajómalmai lisztet őröltek és a pékek – a főváros határain túl is ismert – ruganyos fehér és fekete rozskenyeret sütöttek. 1847-ben 28 dunai malom működött, 1870-ben pedig számuk már 50-re emelkedett. Hajtóeszközük a víz volt, uszályokra voltak szerelve. A tél beállta előtt jégmentes helyre húzták ki őket és tavasszal, olvadás után újra visszahelyezték a vízre.
1860 és 1870 közé esik a molnárok fénykora. Ceglédről, Lajosmizséről és sok más helyről is hoztak Soroksárra őrölnivalót.

A molnárok bensőséges viszonyban álltak termékükkel, szemük előtt változott a gabonamag fehér puha lisztté, amelynek minőségét hüvelyk- és mutatóujjuk között vizsgálták. Csalhatatlan érzékkel bírtak. A munka nehéz volt, minden zsák gabonát és lisztet több alkalommal is izomerővel kellett megmozgatniuk. A hajómalmok mint családi üzemek tulajdonosaikat jól eltartották.
Több molnár családban pékséggel is foglalkoztak. A forgalmazást maguk a pékek tartották kézben.

1880 és 1890 között mintegy 150 családi péküzem tevékenykedett. A szállítási napokon 400 mázsa kenyeret juttattak a fővárosba. Hétfőn, csütörtökön és szombaton sütöttek, naponta akár ötször is, a fűtőanyag megtakarítása végett. Szállítási nap kedd, péntek és vasárnap volt. A kenyeret kora reggel, kimondottan a kenyérszállításra készített, oldalt kosárfonattal ellátott kocsira helyezték. Egy lovaskocsira való rakomány 8-10 mázsát nyomott. A kenyeret fogadókban, vendéglőkben, illetve a Haller piacon, fűzfával körbe fonott standokon közvetlenül a vásárlóknak adták el. Minden pék saját standdal rendelkezett.

Pesten 1838-ban, az árvízkatasztrófa következményeképpen az élelmiszer-ellátás összeomlott. A soroksári pékek fáradhatatlanul szállították halászhajón a kenyeret az elárasztott városba.
Áldozatkészségükért királyi kitüntetésben részesültek Marschall és Schuster pékmesterek.

Forrás: Michael Schäffer, Michael Weidinger: Szülőföldünk Soroksár. 230 esztendő 1717-1946. Budapest, 1995

Beküldte: Angéla Kunstvall, 2012. 04. 24.



©  MACSE - Molnár adatbázis 2012 - Fejlesztette: Kónya Zsuzsanna  

© MACSE   Magyar Családtörténet-kutató Egyesület   H 1111 Budapest, Budafoki út 10/A. II/3/a.    @ 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi nyilatkozat   -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester